Hagia Szophia
Világhírű épület, társasjátékokban látod, puzzle-ökben, illetve világcsoda a Civilizationben. Görögkatolikus templomnak épült, tehát eredetileg se volt annyira díszes, a muszlim vallásból kifolyólag pedig most már szobrok sincsenek benne. Mérnöki szempontból nyilván elképesztő, hogy olyan régen ilyen nagy épületet tudtak építeni, de benne járva szerintem tök érdektelen az egész. A pénzedért a második emeleten a galériát járhatod körbe, és a látványosság pedig három mozaik Jézusról és az akkori helyi uralkodókról. Azt hinnéd, ha Isztambulban jársz, a Hagia Szofia az, amit mindenképpen látni kell, hát nem, hagyd ki bátran.
Ahmed szultán mecsetje (Kék mecset)
Ez viszont baromi szép, és ráadásul ingyen van. Ahmed szultán direkt azzal a céllal építtette, hogy a szomszédos Hagia Szofiánál nagyobb és szebb legyen, és az nem feltűnő, hogy nagyobb, de az biztos, hogy sokkal szebb annál.
A Kék mecsetről is van videójátékos élményem: a Pharaohban az egyik pályán nagyon hasonló épületet kellett építeni. Amikor a valóságban beértünk az épület udvarára, fél órát töltöttem csak azzal, hogy a számítógépen felépített épület részleteit élőben is sorra felismertem és csodáltam.
A mecset bent is nagyon szép, a rengeteg színes ablak miatt világos, alapvetően kellemes ott lenni. Tény, hogy lábszag van: amikor a többezer látogató mind leveszi a cipőjét, az ezzel jár…
Éjszakai kivilágításban pedig még szebb, a rózsaszín fények ízlésesek, a minaretek fénygyűrűi a legszebb dolgok voltak, amiket Isztambulban láttunk.
Eddig két látványosság volt a nagyvilágban, amitől ennyire el voltam ájulva: a Lama Monachile és a Sagrada Familia, ez lett most a harmadik nagy kedvencem.
Elsüllyedt Palota
Itt mentette meg Tom Hanks a világot az Infernoban, ahogy James Bond is csónakázott itt már. Valóban látványos hely: több száz elegáns oszlop, a víz miatt csillog-villog, erre a fényekkel is rásegítenek, gyönyörű a látvány.
Vannak klassz installációk a vízben, alienek a Világok Háborújából, levélszerű valamik, de a legnagyobb látványosság, hogy a sok százból kettő oszlop alján van egy-egy női arc kifaragva, az egyik ráadásul vízszintesen. Gondolom annak idején csak ilyen oszlopot sikerült szerezni, a hibáért a fényességes Szultán elnézését kérték, most meg naponta sokezer ember fizet pénzt azért, hogy lássa őket.
Az Isztambulban mindenhol jellemző tülekedés miatt viszont zavaró, hogy a korlát alacsony, kb. térdmagasságban van. Évente vajon hány turista esik bele a vízbe? Nagy baja nem lenne senkinek, mert a víz nem mély, talán 20-30 centi, mégse lenne vicces beleesni (az Infernoban úgy ábrázolták, mintha a korlát magas, a víz pedig mély lenne, de a valóságban egyik sem stimmel).
Bazár
A híres isztambuli bazárt úgy kell elképzelni, mint a Kálvin téri Vásárcsarnok felturbózott verzióját. Elképesztő mennyiség van felhalmozva mindenféle áruból. Valójában csak öt-hatféle üzlet van: ruhák, cipők, műszaki cikkek, porcelán, szőnyegek, órák, és az azonos típusba esők lényegében mind egyformák. Az alkudozás is mintha csak a műsor része lenne, nem úgy láttam, mintha az eladók annyira élvezték volna.
Az is fura, hogy a nyilvánvaló hamisítás ellen miért nem lépnek fel a törvény erejével. Nyilván nem lehet teljesen megszüntetni, de itt jól szervezett, jól megvilágított, népszerű látványosságot csinálnak a hamis termékek eladásából. Aranyat vagy bőrdzsekit alig láttunk, hamis Nike, Adidas és társaik vannak a bazárban elképesztő mennyiségben. Szerencsére engem nem vertek át és egy igazi Rolex órát tudtam venni nagyon kedvező áron, de mégiscsak felháborító.
Randevú a Boszporusz partján
Szerintem az egyik legérdekesebb dolog a kulturális élményeidet utazós élménybe átültetni, amikor a könyvekből, filmekből, játékokból megismert helyeket a valóságban is fel tudod keresni. Ugyanez a kategória, mikor a Hungária együttestől gyerekkorom óta hallgatom, hogy „nálad randevúzunk egyszer talán, a Boszporusz partján”…
A Boszporusz partján randevúzni lehetséges, de sajnos nem túl romantikus. Isztambulban sem tartanak még ott, hogy élhetőbb lenne a város, ha az emberek megközelíthetnék a vizet közvetlenül (ahogy sajnos Budapesten se). Ezért a Boszporuszt az egész városban mindenhol betonfallal vették körül, hogy a pénzt termelő turistahajók ki tudjanak kötni. A beton szélére ki tudsz menni gyalogosan, például a Galataport nevű helyen, de sajnos semmi romantikus nincs abban, hogy a víz másfél méterrel alattad csobog, mint valami csatorna.
Randevúzáshoz a Galataporton belül vannak még drága éttermek kb. 50 méterrel beljebb a parttól és kicsit alacsonyabban, tehát a vizet már egyáltalán nem is látod… Mi végül egy gyorsétteremben kajáltunk és aztán kiültünk a partra nézelődni. Nem volt rossz esténk, de nem is a Hotel Menthol álomvilágát éltük át…