Talán tavaly történt, Csonka Picit azzal égették, hogy egy vidéki fellépésén milyen kevés volt a néző. Pici beleállt a vitába, és miután a válaszát megnéztem, az algoritmus (és egy másik felhasználó) megmutatta, hogy Szandi is fellépett ugyanott, kb. ugyanannyi néző előtt… A műsora a nézők hiányától függetlenül felkeltette az érdeklődésem: Szandi tök jól énekelt Bonnie Tylert egy zúzós rockzenekar kíséretével. Most ugyanezt a műsort megnéztük személyesen is a Bókay-kertben.
A felállás egy komplett rockzenekar dobossal, billentyűssel, három gitárossal és persze az énekesnő. A műsor klasszikus külföldi rockdalokból áll. Ez elég kínosan indult: a Rock of Ages óta ezeket a dalokat nehéz irónia nélkül hallgatni, és ráadásul borzasztóan elcsépelt mindegyik („I love rock and roll”…)
A hangulat a Holding out for a hero-val változott meg: ezt Szandi magyarul énekelte és ettől az egész koncepció valahogy működőképes, hiteles és hangulatos lett. Még akkor is, ha Szandi utána visszaváltott angolra, amiben azért voltak hibái: those were the best days of my life (és nem tho), a „Love” szó kiejtése „láv” és nem „lóv” – de ettől még a hangulat jó volt, nagyjából a dalválasztás is. A Kitörök a múltból című saját dal is korrekt, jól illeszkedett a rock klasszikusok közé.
Nyilván az egész produkció hitelessége azon múlik, hogy Nyugi doki Szandit elfogadjuk-e rockzenésznek – nekem ezzel nem volt problémám, a hangja és az energiája biztosan megvan hozzá. Viszont örömzenélés ide vagy oda, a magyar dalok jobban állnának nekik: a régi magyar rock slágereket szerintem hitelesebben tudnák előadni és jobban érdekelné a közönséget is. Lényegében ugyanúgy, ahogy a Triász csinálja – talán elfér kettő darab nosztalgia-rockzenekar is a piacon. Főleg, hogy Sipos Péterhez hasonlóan egy országosan ismert énekes is adott hozzá…