Van egy hetven darabos gyűjteményem a Kindle-n minden idők legjobb újságcikkeiből. Ezeket szeretem újra és újra, akár századszor is elolvasni, mindig zseniálisak. Orosz Péter két írással szerepel benne, mindkettő megtalálható még az interneten:
A gyűjteményben levő cikkek szerzőinek többségét évtizedek óta követem és olvasom, Orosz Péter viszont eltűnt a radaromról, miután felmondott a Totalcarnál. Aztán évekkel később megtaláltam: Japánban gyalogolt, és erről Instát vezetett, valamint az I love wasting ink című honlapot. Feliratkoztam a hírlevelére, és amikor segítséget kért az új könyve magyar verziójának szerkesztéséhez, mi sem természetesebb, mint hogy jelentkeztem.
Nyélbe is ütöttük a dolgot, ő elküldte az írást, amit én kommenteztem. Pénz nem cserélt gazdát. A kész könyv pedig megjelent, egy HTML oldalon lehet elolvasni ingyen, és benne vagyok a „Köszönettel” rovatban:
A könyv sztorija, hogy egy Alan Booth nevű újságíró 1983-ban végiggyalogolt Japán Shikoku nevű részén és erről hosszú cikket írt egy repülőgép-fedélzeti magazinba. Ezt az utat járta végig Orosz Péter ismét napjainkban, a könyvben pedig felváltva vannak kettejük fejezetei az adott útszakaszról. Nagyon erős hangulata van, érdemes elolvasni, itt egy részlet:
„A Kútfalvi-hágó másik oldalán elindultunk lefelé az Anabuki-folyó sötét völgye felé, a Curugi-hegy rettentő tömege láthatatlanul töltötte be a nyugati horizontot. A fekete égbolton a hegyi falvak fényei összekeveredtek a csillagokkal. Magányos szilvafa állt rózsaszín virágba borulva a megfagyott erdőben, és ezen az éjszakán, ahogy magasan állt a hó az ablakunkon át, azon tűnődtem, hogy egyetlen szilvaág illata tavasz-e már.”