Öt oltári musical sztár egy színpadon: Kerényi, Dolhai, MÁZS, Serbán, és a turné kedvéért Amerikából hazalátogató Szabó Dávid – ezt nyilván látni kell. Mi február 8-án láttuk Nyíregyházán.
Az Oltári srácok című darabot 2007-ben már játszotta ugyanez a csapat a Thália Színházban. Azoknak, akik akkor is látták már, nyilván nosztalgikus élmény újra látni a darabot ugyanazokkal a szereplőkkel. Persze öregedtek azóta, de egyrészt még mindig jól néznek ki, másrészt az öregedést ironikusan kezelik, az este legjobb poénja, amikor a nézői levelek elolvasásához szemüveget vesznek elő…
Maga a színdarab, az Oltári srácok című musical nem jó. A történet szerint öten fiúcsapatot alkotnak, csakhogy ez öt keresztény férfi, akiknek a dalai kizárólag hitről, szeretetről, Istenről szólnak, ilyen kínosan fiatalos, fiúcsapatosan táncoló, rappelős módon. A sztori annyi, hogy elmesélik, ahogy találkoznak – ez vicces szeretne lenni, de nem vicces. Továbbá térítenek, egy nagy számláló mutatja a falon, hogy mennyi bűnös lélek van még a teremben…
Nem hittem volna, de a második felvonás még ennél is kínosabb volt. Az egyik kamu olvasói levél nyomán Dolhai Attila hosszasan beszélt az önmegtartóztatás fontosságáról, hogy az esküvő előtt senki ne szexeljen, csak azzal, aki majd a gyerekei anyja/apja lesz. Nem tudom, hogy ez a darab része, vagy Dolhai tényleg ezt gondolja? Ki kíváncsi rá? MÁZS végleg kilépett a szerepéből és a saját életéről beszélt, ahogy a két végén égette a gyertyát, Kerényi Miklós Máté pedig az édesanyja haláláról. Serbán általánosságokat mondott, Szabó Dávid pedig az Amerikába költözése kapcsán mondta el, hogy azt hitte, cserben hagyták a társai, erre ő hagyta itt őket…
Nyilván ezeknek a személyes monológoknak is van létjogosultsága. Ezeket a színészeket sokan évtizedek óta követik, nézik a színházban, és a rajongókat érdeklik a személyes történeteik. Engem viszont sajnos nem, és a nyíregyházi csarnok többi nézőjében sem vagyok biztos. A színészeknek ezekkel a személyes monológokkal leginkább saját magukat sikerül meghatni: mindegyikük többször sírva fakadt, az öt pasas vigasztalta, ölelte, puszilgatta egymást, mintha egy melegbár műsorát látnánk…
Alaposabban utána kellett volna nézni előre, hogy mit fogunk látni. Az a baj, hogy a szereplők névsora annyira erős, Dolhai és Kerényi neve eddig külön-külön is garancia volt egy jó előadásra – hát, ez most elmúlt. Legközelebb figyeljünk oda jobban, hogy mire veszünk jegyet…