Volt egy hullám nemzetközileg és Magyarországon is, amiben visszarendelték az embereket az irodába, általában egy helyett három napot bejárni. Egy barátom mesélt egy munkahelyről, ahol ugyanez történt, egy helyett három nap iroda. Az intézkedést nem indokolták meg semmivel, ahogy nem mondtak semmit azokról sem, akik a covid alatt vidékre vagy az agglomerációba költöztek, akik szélsőségesen introvertáltak és nem tudnak egész nap emberek között lenni, ahogy azt sem nézték meg, a konkrét munkakörökben van-e értelme a bejárásnak.
Hogyan kellene jól csinálni? Nyilván vannak érvek a bejárás mellett: az intenzívebb kollaboráció, hatékonyabb problémamegoldás, amikor újat kell tanulni, illetve egyáltalán megismerni egymást.
A helyes megoldás, hogy akkor járunk be az irodába, ha a fentiek bármelyike éppen aktuális. Mert valóban fontos, hogy személyesen is megismerd a kollégáidat. Ha új kolléga érkezik, őt is be kell tanítani. Ha új projekt indul, ha új dolgokat kell megtanulni, ha új rendszert kell bevezetni. Ha problémák adódnak, feszültségek vannak, a szokásosnál nehezebb időszak van. Valóban hatékonyabb ezeket személyesen intézni, ezért bejárunk, amíg megismerjük, megbeszéljük, megtanuljuk, megoldjuk – aztán mindenki elmehet haza. Mert felesleges beparancsolni az irodába azt, aki tudja, hogy mi a dolga és képes is elvégezni.
Mindezt persze nem lehet vezérigazgatói szintű, egységes szabályzatba foglalni. Ehelyett önállóságot, döntési jogot kell adni a csapatvezetőknek, nekik pedig kompetensnek kell lenni annyira, hogy felismerjék a fenti szituációkat. Tisztázni kell, indokolni és megértetni a kollégákkal, miért kérjük a bejárást. Meghallgatni az ellenvéleményeket. Partnerként, felelős felnőttként kezelni egymást.
Az Aegonnál egyéként most lényegében ez történik: havonta egyszer mindenképpen bemegyünk találkozni egymással. Ha új projekt, oktatás, vezetői tájékoztató van, ha új kolléga érkezik: bemegyünk az irodába. Amikor a kollégáknak zűrösebb feladatai voltak, bementek és megharcoltak vele. Akinek hiányzik a szocializáció, az sokszor bejár, aki introvertált, az szinte soha. Egyébként meg home office. Nyilván nem minden tökéletes itt sem, de az nagyon jól látszik, hogy a kollégák vezérigazgatói utasítás nélkül is képesek okos, felelős felnőttként kezelni a home office – bejárás kérdést.
Úgy nagy általánosságban szerintem nincs igazad.
Amiben igazad van, hogy teljesen felesleges rigorózusan ragaszkodni a bejáráshoz. Mindenkinek — a céget is beleértve — sokkal jobb, ha több, mint ha kevesebb rugalmasság is van ebben, és ha egy budapesti cég Debrecenben találja meg a legjobb jelöltet a munkára, akkor kár őt azzal elriasztani, hogy majd hetente három napot be kell járni. Ezer dolog közbejöhet, amit méltányolni kell és lehet és ami értelmes kivétel lehet. Valóban nem szerencsés, ha a bejárás egy adminisztratív elvárás — inkább a céges kultúrának kellene, hogy része legyen.
A rendszeres irodai jelenlét akkor is iszonyatos haszonnal jár, ha éppen nincs semmi konkrét feladat. Egy olyan csapatban, ahol személyes kapcsolatok vannak a csapattagok között, a virtuális munka is sokkal könnyebb. Márpedig ebbe rendszeres személyes találkozásokkal lehet a leghatékonyabban befektetni, ráadásul pont akkor, amikor nincs „feladat”. Amikor csak elmentek kávézni, amikor együtt ebédel a csapat, amikor face to face vannak a team meetingek, amikor egymás mellett dolgoznak az emberek, amikor van egyfajta passzív információáramlás. Ebben természetesen a vezetőre is szükség van, a munkahelyi közösségen aktívan kell dolgozni, de ez olyan befektetés, ami százszorosan megtérül. Nem gondolom, hogy ez havi egy találkozóval megoldható lenne. Azt is hiszem, hogy az a csapat lesz igazán sikeres, amelyik többről szól, mint hogy mindenki tudja, hogy mi a dolga és hogyan kell azt elvégezni.
Az előző munkahelyemnél, a Nilfisknél (hadd reklámozzam őket egy kicsit), a vállalati policy amúgy tökéletes volt. Az _irányelv_ a heti 50% volt, és minden a manageren múlott. Ha tehát a kisfiam beteg volt, aztán én voltam beteg, aztán lementünk vidékre egy hétre és nem mentem be egy hónapig, akkor ezt három szóban elintéztük és nem volt semmi. De úgy amúgy, kb. minden héten egyeztettük, hogy mikor megyünk be és mikor találkozunk. Pusztán ettől a dologtól elképesztő mértékben nőtt a csapat hatékonysága és kohéziója.
A nagyon introvertált embereknek azt tudom ajánlani, hogy fejlesszék magukat, ha csapatban szeretnének dolgozni. Azt gondolom, az egyik legtoxikusabb legenda, ami terjed céges körökben, hogy lehet magába fordult, antiszociális személyiséggel, fókuszált munkával, egyéni szabályok szerint működve jó teljesítményt nyújtani. Ha semmi másban, abban mindenképpen visszahúzza a csapatot, hogy az ő tapasztalata, tudása nem áll a többiek rendelkezésére, de rendszerint ezek azok a csapattagok, akik mindig egy lépéssel le vannak maradva, akik mindig egy kicsit tovább erőltetik a saját, régi, rossz megoldásaikat és akik a legkésőbb adaptálnak bármilyen új megoldást.
Amelyik cég sikeres, annak van saját, pozitív kultúrája. Ezt a kultúrát sokkal nehezebb felépíteni és fentartani, ha mindenki csak otthon ül.