A kreativitás elmúlása

Régebb óta foglalkoztat, hogy a kilencvenes évek sztárjai miért nem írnak új dalokat. Nyilván főleg azokra gondolok, akik még aktívak, zenekarral koncerteznek vagy félplayback haknikat vállalnak, de régen zeneszerzők is voltak – miért nem írnak új dalokat most is?

Valószínűleg nem az életkoron múlik: Bon Jovinak most jelent meg új albuma, a Rolling Stonesnak, Paul Simonnak, Alice Coopernek és Bob Dylannek tavaly. Fenyőnek és a Neotonnak is rendszeresen vannak új dalai. Még Tucker Crowe is elkezd új dalokat írni a Juliet, Nakedben a könyv végére…

Marketing szempontból persze telített a piac, túl sok új zene jelenik meg, nehéz kitűnni – bár ha a régi dalaiddal úgyis eljutsz a közönség elé, pont be tudnád mutatni az újakat is…

De nem a marketing szempont az érdekes, hanem hogy a kreativitás, az önkifejezés vágya miért múlik el belőlük? Dobrády Ákos, Kefír, Krisz Rudi, vagy akár Zolnai András a Desperadóból – mindegyiküket láttam mostanában színpadon, mindegyikük csupa régi számot adott elő.

Van persze jó példa is: Gergő soha nem állt le az új dalok írásával, a Fiestából Csordás Tibinek és Knapik Tamásnak is vannak új dalai, nem is okoznak csalódást, sőt!..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük