Tizenegy életút-interjún keresztül mutatja be a magyar könnyűzenei technikusok, roadok történetét egy nemrég megjelent kötet.
A könyv nagyon érdekesen lefedi a könnyűzenei stílusokat: rockzenekarok, Neoton, Fonográf, Republic, Piramis, Omega, underground zenekarok stb. technikusait is bemutatja – de a könyv egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a technikusaiknak mennyire hasonló feladatai voltak és mennyire hasonló kihívásokkal küzdöttek.
Az induló zenekaroknak például a hangszereken kívül csak egy-két hangszórója, erősítője volt, amit eleinte csak az adott klubban kellett fel-le vinni a színpadra. Ha a zenekar népszerűbbé vált és turnézni kezdett, szükség lett autókra, majd a felszerelés bővülésével kisbuszra, két kisbuszra, több és több segítő kézre – a roadok történeteiből szépen lekövethető az adott zenekarok fejlődése.
Az is kiolvasható a könyvből, milyen alapvető jellemvonásokra volt szükség ehhez a munkához. Technikai felkészültség – ezt a legtöbben menet közben szerezték meg. Autószerelőnek is lenniük kellett, hogy az ócska, mindenhol lerobbanó buszokkal odaérjenek a koncertek helyszínére, majd beletanultak a folyamatosan fejlődő hangtechnika, esetleg a fénytechnika rejtelmeibe is. Közös jellemvonás a megbízhatóság, valamint nagyon érdekes volt a folyamatos fejlődés belső igénye.
A bemutatott életutak későbbi része is gyakran példaértékű. Cseresznyés Gyula Cserkó például a vidéki turnék során a koncertek előtt nem ivott, hanem művelődött, bejárta a helyi nevezetességeket, a helyismerete pedig jól jött a Bahnhof szórakozohelyek későbbi megnyitása során. Ehhez hasonlóan a többiek is, amikor belefáradtak a tedd ide-tedd oda utasításokba, vagy az utazásokba és tovább akartak lépni, nyitottak stúdiót, kiadót, szervizt… Aki a zenekarok mellett megállta a helyét, később sem veszett el az életben (vagy legalábbis a könyv olyanokról szól, akik nem vesztek el)
Mindezt tarkítja millió sztori a zenekarok életéből: számtalan probléma út közben és a koncertek során, lerobbanó autók és buszok, technikai nehézségek, balhék. A könyv elegánsan elkerüli a bennfenteskedést, minden road tisztelettel beszél a zenészekről, ha néha éreztetik is, hogy némelyikük gyakran ittas volt, vagy például sokat csajozott. De itt olvastam eddig a legjobb megfejtést arról, miért nem illett Sipos F. Tamás a Republicba, hogy milyen személyiség Schuster Lóránt, milyen profi volt mindig a Neoton, hogyan készült a Kopaszkutya című film és így tovább.
A könyv megvásárolható a kiadó oldalán, és ha készül folytatás, értesülhetsz róla a Könnyűzenei Technikusok Egyesülete Facebook oldalán.
Szatmári Péter
zene.hu, 2024. május 3.