Áprilisban még ki kellett várni, amíg az oltások hatni kezdenek, de szerencsére a gyorstesztek visszaigazolták, hogy Noémi is, én is tele vagyok antitestekkel. Megbeszéltük, hogy ennek elégnek kell lennie: nem lehet, hogy be vagyunk oltva koronavírus ellen, mégis tovább féljünk tőle, illetve továbbra se találkozzunk emberekkel.
Elsőként a barátainkkal vettük fel a fonalat, játszótereztünk, kirándultunk, bicikliztünk, a fokozatosság kedvéért még csak szabad téren. Aztán Zsófi visszatérhetett táncolni, Dóri az iskolába, aztán Dóri is táncolni, Zsófi is az iskolába. Az irodába is elkezdtünk újra bejárni, szerencsére részben a home office is fennmaradt. Ezzel az egésszel a legnagyobb probléma az volt, hogy minden héten más volt a menetrend, mindenki máshová kezdett el újra bejárni – 1st World Problem, de néha tényleg nehéz volt követni, ki mikor éppen hová menjen.
A következő nagy változást a májusi lazítás hozta, a zenés-táncos rendezvények engedélyezése, amikor újrakezdődtek a salsa órák. Az első alkalom még kissé szürreális volt: ugyanazt csináltunk, ugyanott, ugyanazokkal, mint 15 hónappal ezelőtt, de pont az volt a fura, hogy mintha semmi se változott volna. Nem szabad arra gondolni, hogy aktív testmozgást végzünk zárt teremben, testközelben egy rakás idegennel… A második alkalom viszont már a részünkről is felszabadult és szuper volt.
A május 24-i hét pedig már 2019-ben is bőven elment lett volna: kedden salsa óra, pénteken Hajnóczy Soma a Dumaszínházban (színház!), szombaton tájékozódási verseny (osztálykirándulás!), vasárnap Pedrofon-buli a Margit-szigeten (koncert!), reméljük, hogy most már így marad, kb. örökre…
A bejegyzés megtekintése az Instagramon