November elején azzal fejeztem be, hogy „jelenleg bőven kiegyeznék vele, ha a következő két hónap is csak ilyen unalmas lenne.” Hát, tényleg baromi unalmas volt. Az Idétlen időkig-ben éreztem magam, mert minden nap ugyanolyan volt: Noémi elment dolgozni, én elvittem a csajokat iskolába, munka itthon és már este van.
Nyilván próbáltam elfoglalni magam: az Age of Empires mellett megtaláltam a Steamen régi kedvencemet, az Elastomania-t, és újrakezdtem a Pharaoh-t is. A telefonon sakkoztam, időnként meglepően jól ment, a korábbi rekord Élő-pontszámomat majdnem százzal megjavítottam (aztán jöttek az óriási zuhanások). Előfizettünk az Amazon Prime-ra abban a reményben, hogy meg tudom nézni a Strike új részeit, de Magyarországon nem érhető el… van viszont Office, úgyhogy azt nézem újra sokadszorra, most a hetedik évadnál járok.
December 13-a hozott némi változást, amikor mindkét lányunk osztályfőnöke írt Facebookon, hogy az iskolában nagyon sok a covidos, három osztályt is karanténba küldtek. Úgyhogy a mi lányaink az utolsó tanítási hetet már kihagyták, így volt itthon társaságom és a vírus miatt is kevésbé kellett aggódni. Dórinak egyébként mindkét tanítónője covidos lett, szerencsére úgy tűnik, hogy enyhe tünetekkel, illetve tünetek nélkül megúszták.
Egy jó húzásom volt: karácsonyra vettünk XBox 360-at Kinecttel. Ahogy régen a Commodore Világban írták, egy játék kiadási éve nem feltétlenül befolyásolja az élményt, és tényleg, ez a 15(!) éves technológia most is tökéletes játékélményt nyújt. Az volt a cél, hogy a csajok ne csak tespedjenek a tévé előtt, és ez tökéletesen bejött: játszanak bowlingot, dartsot, teniszt, síelünk, van egy hét menetes parti verzió, óriási versenyek zajlanak a nappaliban. Az alsó szomszéd mondjuk lehet, hogy nem annyira értékeli. Én a Split/Second nevű autóversenyt is nyomom konzollal, ami egyrészt csodásan nyújtja az őrült száguldás élményét, másrészt szórakoztató, hogy mindenfélét fel lehet benne robbantani az ellenfelek kiütéséhez, például néha szembejön egy lezuhanó repülőgép…
A Kinect átadása érdekében még a karácsonyt is előre hoztuk: 19-én megvettük és feldíszítettük a fát, 20-án megvolt az ajándékozás, így négy nappal korábban kezdhettek el játszani. Azt hittem, a karácsony korai megtartása egyéni ötlet volt, de aztán Facebookon láttam, hogy sok más ismerősünk is ugyanígy járt el. Ha úgyis otthon dekkolsz a családdal ebben a szürkeségben, legalább a fa és az ajándékok dobják fel a hangulatot.
Két hónap alatt egy olyan programunk volt, ahová talán járvány nélkül is elmentünk volna, a gödöllői Karácsonyház meglátogatása, ez nagyon hangulatos volt. Kirándultunk is erre-arra, például Tatán a Fényes ösvényen, a Naplás-tónál, a Remete-szurdokban, egyszer egyedül is felballagtam a Csergezán-kilátóhoz. De az időjárás külön is csalódás volt, egész novemberben és decemberben ez a szürke, nyálkás fos, hogy kimenni se legyen kedve az embernek…
A bejegyzés megtekintése az Instagramon