Harmadik alkalommal rendezték meg a Papp László Sportarénában az 50+ éves a Táncdalfesztivál műsort a legendás tévéműsor rajongóinak.
DJ Dominique konferálta fel a The Blackbirds-t, a nemzetközileg is elismert Beatles emlékzenekart. Sajátos módon nem csak a zenekart, hanem az egyes dalokat is végig ő konferálta fel – szerintem a zenekar maga is megoldotta volna a feladatot. De így is jó volt és a Beatles legendás slágereivel nagyon jó hangulatot teremtettek a gyülekező közönségnek.
Legendás slágerekből persze ezután sem volt hiány… Vastag Tamás kezdte a koncertet Máté Péter: Elmegyek című slágerével, majd Muri Enikő énekelte el Koncz Zsuzsa: Rohan az idő című dalát. Csonka András következett a Szeretni bolondulásig című dallal, majd Ambrus Rita énekelte el Psota Irén 1958-as, Énmellettem elaludni nem lehet című slágerét.
A koncerten már nem DJ Dominique konferált, hanem Gálvölgyi János és Koltai Róbert. A két színészlegenda a dalok között eleinte a szocializmusról adott elő egy-egy poént, később Gálvölgyi Latinovits Zoltán Nem tudhatom szavalatát parodizálta táncdalfesztiválos témára átírva.
Isten véled, édes Piroskám – Dobos Attila volt az első a koncerten, aki a saját legendás slágerét énekelte el. Solymos Tóni következett a Hull az elsárgult levéllel, ő gitárszólóval is feldobta a műsort. Koós Réka: Úgy szeretném meghálálni, majd újabb Máté Péter-dal a közönség által vendégelőadónak megszavazott Tabáni István előadásában (Egy darabot a szívemből).
Gálvölgyi rövid történettel emlékezett Koós Jánosra, majd egy szocialista mix következett: Április 4-ről szóljon az ének, amit az úttörőnek öltözött Csonka András énekelt gyerekekkel, jó fotótéma volt, Derzsi György pedig a Kalinkát énekelte el orosz katonának öltözött táncosok kíséretében.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Poór Péter magyarul, Én gratulálok szöveggel énekelte el Cliff Richard 1968-as slágerét. Késmárky Marika volt a második, aki saját slágerrel lépett fel (Nem vagy te Néró) – 30 éves volt, amikor ez a dal megjelent, most 79 évesen énekelte el az Arénában. Soltész Rezső sajnos nem tudott eljönni, mert betegségből lábadozik, helyette Szikora Róbert énekelt két slágert a nyolcvanas évekből (Ciao Marina, Szeretlek is + nem is), végül Zalatnay Cini zárta az első részt (Tölcsért csinálok a kezemből).
A második részben más sorrendben, de mindenki ugyanígy előadott egy-egy dalt: Egy fiú a házból Késmárky Marikától, Talán egy perc alatt Csonka Picitől, Ádám, hol vagy Muri Enikőtől. Gálvölgyi és Koltai minden szám előtt a Felvonulók kérték című műsort parodizálták, Koltai az Illetékes Elvtársra távolról emlékeztető stílusban, Gálvölgyi pedig egyszerű munkásember figurában – ez nem mindig volt vicces, ezért a műsor vége felé jó érzékkel be is fejezték és csak simán bemondták, hogy ki következik.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Derzsi György lényegült át Karel Gottá (Lady Karneval), majd Dobos Attila ismét saját slágert adott elő (A boldogságtól ordítani tudnék). Ambrus Rita Toldy Mária slágerét (Rövid az élet) énekelte el, Solymos Tóni pedig az Express Együttestől A harmonikást.
Amíg az énekesek énekeltek, Gálvölgyi és Koltai a színpad szélén üldögélt egy székben, és Gálvölgyi székének a karfája eddig bírta a feszültséget és levált. A színészlegenda felmutatta a karfát a társának, hátha ő tudja, mit kezdjen vele…
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Csinibaba következett Vastag Tamás, majd a Mama Koós Réka előadásában. Zalatnay Sarolta másodszor is saját slágerrel lépett színpadra, de a Hosszú, forró nyárt a háttérénekes lánnyal vetélkedve énekelte el – kettejük közül a háttérénekesnek volt jobb hangja… Poór Péter viszont kifogástalanul, és a táncdalfesztiválos hangulatot kiválóan felidézve adta elő 1967-es, Utánam a vízözön című slágerét.
A fináléban pedig minden előadó a színpadon volt és egy, az addigiakhoz képest fiatal előadó modern popslágerét adták elő, a címe Szóljon hangosan az ének… Nagyszerű előadók, legendás dalok, az egykori Táncdalfesztiválok felidézése – nem csodálom, hogy 2017 óta lassan sorozattá érik ez a műsor: aki élőben szeretné felidézni a hatvanas éveket, itt lesz a helye jövőre is.
Szatmári Péter
zene.hu, 2020. január 13.