Bécs

Az alapötlet az volt, hogy az autót avassuk fel egy bécsi kiruccanással, de aztán rájöttem, hogy 3-4 órányi vezetés után már fáradt lennék a városnézéshez, és hasonlóképpen a városnézés után fáradt lennék hazáig vezetni.

Evidenciának tűnt, hogy akkor menjünk vonattal, hiszen két óránként jár a Railjet, amit úgy hirdetnek, hogy gyors és kényelmes. A MÁV-nak van is egy weboldala, amin ezt hirdetik, van menetrend is, viszont a szövegből nem derül ki, hogy pontosan mennyit kellene fizetni. Mit kezdjek azzal, hogy 13 eurótól? A jegyvásárlós oldalra meg regisztrálni kell, tényleg? Aztán elmenni egy pályaudvarra, hogy a jegyet átvegyem, csak vigyázni kell, mert van nemzetközi és belföldi kioszk is?

Aztán a Fapados blogon volt egy hír a Flixbus vállalatról, akiknek a honlapját látva végre ismét 2018-ban éreztem magam. A Népliget hozzánk egyébként is közelebb van, mint a Keleti pályaudvar, a 3 órás menetidő csak 20 perccel több, mint vonattal, a jegy ára pedig normálisan ki van írva, 14 ezer kettőnknek oda-vissza, úgyhogy ez el is dőlt. Lefoglaltam, kifizettem, installáltam az appot, amiben benne volt a QR kód, tehát a székben ülve tíz perc alatt mindent elintéztem. Tanácsok: a jegyként működő QR-kódot az app nem tárolja offline, tehát internet legyen a telefonon, amikor utazni akarsz, vagy csinálj róla screenshotot. Maga a busz pedig modern, légkondícionált és tényleg nagy a lábtér. A wifi mondjuk csak a magyar határig tart, ez eléggé kisstílű, a WC-ben pedig se papír, se víz, ezekkel kell számolni.

Károly templom

Bécsben aztán végigsétáltunk a buszpályaudvar és a belváros közötti kastélyok és templomok során (fent a képen a Károly-templom), majd megtekintettük a Császári kriptát és a Hofburgot. A palotában az ezüstgyűjtemény kemény kihívás volt: OK, átjött az üzenet, ezek aztán nem kispályáztak az edényekkel (sem), de egy órán át csak evőeszközöket nézni mégiscsak túlzás (utána az Imperial Apartments már jó).

A Praterben én most jártam először, és annyira szomorú, hogy ehhez képest az ugyanúgy kétmilliós Budapest nem tud saját vidámparkot felmutatni. Ott csak barlangvasútból volt vagy hat, plusz százféle más játék minden korosztálynak, hullámvasutak, elvarázsolt kastély, két óriáskerék, kisvasút, planetárium(!) és persze Madame Tussauds.

Utóbbi kisebb és egyszerűbb, mint Londonban, nincs se nyomozás, se belső kisvasút, se 4D-s mozi, de az alapvető élmény a viaszbábukkal ugyanolyan jó. Érdekes, milyen sokan csak fényképezik a szobrokat, pedig a falon külön feliratban is biztatnak rá, hogy érintsd meg őket. Az élvezet része, hogy kapcsolatba kerülj a hírességekkel, és erről fényképek készüljenek.

Elvis Presley viaszszobrával pózolok

A szállásunk a Praterre nézett, a reggelihez pedig keresztül kellett sétálnunk a parkon a másfél kilométerre levő közértig. Soha rosszabb reggeli programot! Gyönyörű a park, az emberek kutyákat sétáltatnak, kocognak és bicikliznek.

Délután pedig átmetróztunk a Kaisermühlenre (ha jól értem, ez a félsziget neve), ahol először megcsodáltuk az épületeket, aztán sétáltunk egy másik gyönyörű parkban. Van egy 30 emeletes, széles társasház, amiben a lakások mindkét oldalra kinéznek. Ha délre nézel, akkor kizárólag betont látsz, ha északra, kizárólag fákat – érdekes hely. A parkban körbementünk a helyi kisvasúttal, jó volt látni, hányféle és milyen klassz szórakozási lehetőségeket nyújthat egy ilyen park a gyerekes családok számára.

Hazafelé pedig újra Flix, szegény Mercedes buszt és persze minket, szegény utasokat is szétráztak az autópálya hibái. OK, 2018-ban nem az M1-es autópálya Magyarország legnagyobb szégyene, de azért ott van a listán az is…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.