Zsófi és Dóri, 2017. október és november

Október végére elkészült Dóriék óvodájának felújítása. Az őszi szünet alatt vissza is tudták költöztetni a csoportokat, ami óriási megkönnyebbülés, mert nem kell minden reggel negyedórát gyalogolni Zsófi iskolájához képest az ellenkező irányba, majd vissza. Az igazi probléma nem is a gyaloglás volt, én szeretek sétálni és a csajok is kibírták, hanem hogy minden reggel húsz perccel korábban kellett elindulni, így most sokkal ráérősebben tudunk készülődni reggelente.

Dóri óvodájában is folytatódik a Zsófiéknál már megszokott fluktuáció. Zsófival eddig még egyszer sem fordult elő életében, hogy két évig ugyanaz a két pedagógus vigyázott volna rá: bölcsi, óvoda, iskola, mindig mindenhol volt legalább egy csere a tanév végén. Dórinál ugyanez van: a bölcsiben is volt gondozónő-csere (év közben), és most az oviban szintén év közben ment el az egyik óvónő. Nem tudom, hogy ez általános jelenség vagy csak mi fogtuk ki, de elképesztő, mennyit cserélődnek a pedagógusok a gyerekeink körül.

Zsófi ezüstöket halmozott: évfolyam-második lett az iskolai versmondó versenyen, aztán a kerületin ezüst oklevelet kapott, mindkettőre nagyon büszkék vagyunk. Szintén ezüst minősítést kaptak a szokásos havi táncversenyen. Továbbá megnyerte az iskolai tombola fődíját: egy libacombot… (ez nem ezüst volt) Tekintve, hogy tavaly egy élő nyúl volt a fődíj, a libacombbal tulajdonképpen jól jártunk, Noémi megsütötte és megettük.

Elérkezett a születésnapok szezonja: Brigi, Anna és Fruzsi is meghívta Zsófit, és persze a sajátját is megtartottuk. Idén az önkormányzattól béreltünk ki egy termet a bulihoz, ahol Noémi bátor bevállalása nyomán mi szórakoztattuk a vendégeket. Volt persze segítségünk: Nóra a díszítésben, Kriszti a szórakoztatásban segített. A terembérlés azért jó, mert nem fejenként kell fizetni, így sokakat meg lehet hívni. Zsófi a rokoni-baráti körön kívül az összes lányt meghívhatta az osztályából, csak a fiúknál húztunk egy határt (kettő fiút hívhatott meg).

A buli jól sikerült, persze voltak tanulságok. Az egyik, hogy három óra sok egy ilyen bulira, ennyi gyereket kb. két órán át tudunk hatékonyan lekötni. A másik tanulság, hogy bármennyire kérik, nem jó olyan játékot választani, amiben a győztest kivéve mindenki kiesik, mert a győztest kivéve mindenkit csak kudarcélmény ér, valamint sértődés, veszekedés van belőle. A tökéletes házibuli-játék nyolc éveseknek a limbó, mert szól a zene és táncolni lehet, jól organizált, mert a gyerekek rendezett körben haladnak egymás után, továbbá a kihívás megfelel az életkori adottságaiknak, ugye hajlékonyak, némelyikük elképesztő jó stílusban tudott áthaladni a léc alatt…

Szintén érdekes volt látni, hogy a csapatmunkát igénylő játékok hogyan működnek. Műanyag poharakból kellett tornyot építeniük, és az egyik csapat tagjai folyton leverték az egészet. A másikban viszont szó szerint építettek egymás munkájára – az iskolában is több ilyen feladat kellene legyen.

Magas piramis műanyag poharakból

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.