Zsófi és Dóri, 2017. június

Ritkán történik igazán rossz dolog a csajokkal, de most történt: a bölcsiben Dórinak eltört a keze. Űzték egymást az udvaron, és Dóri akkorát és olyan szerencsétlenül esett, hogy a jobb keze a csuklója felett eltört. Ez nem derült ki rögtön, csak látszott, hogy Dóri nincs jól, úgyhogy a gondozónők felhívták Noémit, aki elment érte és hazavitte. Itthon Dóri elaludt, de mivel ébredés után sem volt jól, attól féltünk, hogy agyrázkódása van (bár a fejét nem ütötte be). Elvittük az ügyeletre, addigra jobban lett, viszont megröntgenezték a kezét, és kiderült, hogy eltört. Töréshez képest nem volt vészes, de begipszelték. A Heim Pál ügyeletén egyébként szinte kizárólag törött kezű nagyfiúk voltak – megkezdődött a vakáció…

Dóri hősiesen viselte a dolgot, azonnal átállt a balkezességre mindenben, szegénykém. Szerencsére a keze nem fájt már, sőt egy idő után a begipszelt kezét is használni kezdte, úgy kellett mindig rászólni, hogy a másikat használja… De se strand, se játszótér, és egyébként is óvni kellett, hogy el ne essen újra, vizes se lehet a gipsz alatt, úgyhogy azért elég nagy macera volt neki is, nekünk is. Mire ezt írom, két hét telt el és levették a gipszet, mert a csontja összeforrt, de még nem rugalmas, úgyhogy egy darabig még ezután is óvni kell, nehogy ráessen vagy megüsse valahol.

Szerencsére ezen kívül jó dolgok is történtek a hónapban, megtartottuk például Dóri harmadik születésnapját, tortával, ünnepléssel, az ajándéka pedig egy reptethető sárkány, amit el is mentünk a Bókay-kertbe reptetni. Plusz kapott egy Mancs őrjáratos pólót, mert amúgy az most a sláger itthon.

Dóri sárkányt reptet

Az is fontos, hogy Dóri most először könyvet választott magának a könyvtárból: amíg én válogattam, ő talált egy Anna, Peti, Gergőt, és kérte, hogy kölcsönözzük ki neki.

Zsófiékkal pedig részt vettem egy osztálykiránduláson az Állatkertben, én voltam az egyik kísérő szülő. A hőségtől eltekintve nagyon élveztem a kirándulást: megismertem jobban a gyerekeket is, a tanárnőket is, a másik kísérő apukát is, plusz fotózgattam. Nap közben időnként bejelentkeztem az osztály Facebook-csoportjába, mert én is mindig aggódtam, ha kirándulni vitték Zsófit, és nyilván a többiek is aggódtak a gyerekeikért. A pedagógusoknak viszont nincs ideje/ereje még posztolni is, úgyhogy én mint kísérő feltöltöttem pár “mindenki jól van, itt járunk most” jellegű státuszjelentést, hálásak is voltak érte a többiek (ahogy fordított esetben én is az lettem volna).

Osztály az Állatkertben

Zsófi év végi bizonyítványa is kitűnő lett, minden tárgyból ötöst kapott. Összesen 11 gyereknek lett színötös a bizonyítványa (a 29-ből), de közülük is a legjobb egy másik kislány volt, aki mindenből még dicséretet is kapott. Az ő apja volt a másik kísérő a kiránduláson, úgyhogy kikérdeztem, hogyan gyakorolnak a kislánnyal, adott is jó tippeket (és linkeket, gyakorló feladatlapokhoz).

Aztán elkezdődött a vakáció és vele a vakációs logisztika. Amint közismert, 11 hétnyi felügyeletet kell leszervezni Zsófinak, közben 4-et Dórinak is. Az első hét rögtön borult is, amikor a tánctáborról kiderült, hogy a férőhelyeken felül is felvettek előleget a jelentkezőktől, amihez személyes hangvételű levélben gratuláltunk az iskola tulajdonosának. Elnézést kért, az előleget is visszaadták, Zsófi pedig kipróbálta az iskolai ügyeletet. Ez várakozáson felül sikert aratott, mert mindössze 5-6 gyerekre, köztük osztálytársakra vigyázott egy tanerő, a környezet ismerős és gyerekek ellátására értelemszerűen alkalmas, Zsófi tök jól érezte magát.

Végül voltunk még esküvőn, Noémi unokatestvérének kötötték be a fejét. Zsófi volt a parkett ördöge, folyamatosan táncolt, mindenkivel, sőt ha a zenekar pihent és csak egy CD-t raktak be halk háttérzenének, néha még akkor is. Dóri is sokat táncolt, amennyire a keze engedte, és amíg el nem fáradt, később már csak hintázott és üldögélt. Így is negyed 11-ig bírta a bulizást, akkor mentünk haza, három éveshez képest nem rossz eredmény…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.