Zsófi és Dóri, 2017. április és május

Április februárhoz hasonlóan eseménytelen volt, nem is írtam blogot, májusban viszont, ahogy közeledtünk a tanév vége felé, sokkal jobban beindult az élet. Őrület, hogy szalad az idő: Zsófi nemsokára kijárja az első évét az iskolában, Dóri meg a bölcsődében…

Óvodát kellett választanunk Dórinak, és ez annyiban izgalmas, hogy jó óvónőhöz kerüljön, illetve az óvoda legyen jól elérhető, útba essen az iskola felé. A leendő óvónőkről sajnos nem tudtunk meg semmit, ezért az elérhetőség alapján jelöltünk meg kettő intézményt: az elsővel pont szemben lakunk, a második Zsófi iskolája mellett van. A harmadik pedig, ami az értelmes kerületi beosztásnak köszönhetően a körzetes, kifejezetten rossz helyen van nekünk, teljesen kiesik az útból. Szóval beadtuk a papírokat, majd amikor már tudni lehetett, hogy van eredmény (más szülők már tudták a saját gyerekükről, hogy hová vették fel), én is telefonáltam az 1. számú oviba. Nem voltak éppen szimpatikusak: sajnos nem volt két percük arra, hogy megnézzék a papírt, hanem majd június 6-án menjünk be a határozatért… OK.

A másodikként megjelölt óvodánál érdeklődni sem kellett, az igazgatónő maga hívta fel Noémit, hogy nem-e akarnánk Dórit mégis oda járatni, mert ott van hely. Ezután még hosszasan csevegtek, Noéminek szimpatikus volt az igazgatónő is. Az eredmény pedig, hogy Dórit az első helyre helyhiány miatt nem vették fel, a második helyre igen, úgyhogy elrendeződött ez is. Az ovi Dóri mostani bölcsődéje mellett van, tehát mindössze egy épülettel arrébb teszem le őt, és úgyis minden azon múlik, hogy az óvónő milyen lesz.

Az iskolában pedig, pontosabban az osztályban Zsófi lett A hónap tanulója áprilisban, ami szuper, de gőzünk sincs, hogy miért, ahogy eddig sem tudtuk, hogy miért lettek mások.

Zsófinak négy fellépése is volt, három táncos, egy pedig az iskola néptáncos körének nevezett színjátszó körével, ahol az István, a királyt adták elő. A gyerekek az eredeti zenére énekeltek rá, meglepően jó színvonalon, István és Réka (Koppány lánya) különösen szépen énekeltek, pedig csak harmadikos(!) gyerekek voltak. Zsófiék az Áldozatunk fogadjátok című dalban voltak a kórus, sőt mozogtak is, nagy papírlapokat lobogtattak, jól szerepeltek ők is.

István a király jelenet

A szülőknek is csinált programokat az iskola, részt vettem például életem első szülői értekezletén. Klassz volt, az ofő rengeteget sztorizott a gyerekekről, miközben elmondta a miheztartást, láthatóan nagyon szereti őket, és a szülők is tök normálisak voltak. Volt egy családi rendezvény is az iskolában, egy szombat délelőtt bográcsoztunk az udvaron, minden osztálynak volt egy bográcsa kaját főzni, ez is jól sikerült. Jól teszi az iskola, hogy a szülőket is becsalogatja az épületbe különböző programokkal, sokkal jobb, ha élő kapcsolatunk van az intézménnyel, mintha csak reggel beküldenénk a gyereket az épületbe, délután meg kihívnánk belőle.

Itthon pedig ismét teszünk egy próbálkozást az angol nyelvű tévézés bevezetésére, mert ha már nézik a csajok a tévét, az legyen angolul: előfizettünk a Netflixre. Ha lesz időnk, ez nekünk is előnyös lesz Noémivel sorozatozni – egyelőre a Designated Survivort kezdtük el, ami a 24-re és Az elnök embereire is emlékeztet, de sajnos elég távolról…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.