Zsófi és Dóri, 2016. november

Szegény Zsófi számára az elmaradt programok hónapja volt ez a november: lemaradt egy színházi előadásról, egy osztálykirándulásról, sőt elmaradt a saját születésnapi bulija is… A Marcipán cicáról azért maradt le, mert temetésre kellett mennünk – mármint Zsófi nem jött a temetésre, de emiatt színházba sem tudtam elvinni.

Az osztálykirándulásnál viszont még ő járt jól azzal, hogy lemaradt róla… Valami nagyon durván fertőző, hányós vírus kapta el az osztályát: szerdán reggel még csak az egyik kislány hányt otthon – mondjuk számomra érthetetlen, őt hogyan engedhették aznap, majd másnap is iskolába… Másnap osztálykirándulás volt, busszal mentek Nagykarácsonyba. Zsófit bevittem reggel az iskolába, de húsz perc múlva telefonált az osztályfőnök, hogy ő és még két másik gyerek is hányt… Noémi érte ment, és Zsófi ezzel járt jól, mert otthon pihenhetett, nem kellett betegen végigcsinálnia a kirándulást. Más gyerekek a buszon lettek rosszul, néhányan odafelé, néhányan hazafelé – vicces napja volt a tanáraiknak. Estére pedig azok is hányni kezdtek, akik nap közben még nem, köztük a két tanár is. A vírus kompletten az egész osztályt kiütötte: másnap a többi osztálynak normál tanítási napja volt, az ő termük pedig üres maradt… Zsófi születésnapi buliját a kirándulás utáni szombatra terveztük, de mikor beteg lett, inkább eltoltuk egy héttel.

Más programok viszont összejöttek Zsófinak, például részt vett Milán születésnapján, aztán Noémivel megnézték az aktuális Barbie-filmet a moziban, volt fellépni a tánciskolával, illetve a tánciskolában volt tinidiszkó is. Ha az iskolai néptáncot is beleszámítjuk, Zsófi most összesen három tánciskolába jár egyszerre, de amíg bírja, és amíg mi is bírjuk, egyelőre hadd táncoljon csak. A tinidiszkó után pedig úgy jártam, mint Vic apja a Házibuli első részében – szörnyű, hogy én már nem a bent bulizó fiatal, hanem a hidegben a ház előtt a lányára váró apuka vagyok…

Volt nyílt nap az iskolában, amikor az első két órát a szülők is megnézhették. Jó volt, mert jobban megismerhettük a tanárokat, a gyerekeket és a többi szülőt is, illetve láttuk, hogyan tanítják őket írni, olvasni, matekra és angolra. Az órák kifejezetten intenzívek voltak – nem tudom, hogy máskor is ennyire pörgetik őket vagy csak a bemutató kedvéért volt ennyiféle feladat, de már nem csodálom, hogy ilyen fáradtak esténként.

Viszont jó látni, ahogy Zsófi az olvasásban fejlődik: egyre több betűt tanulnak meg és egyre többféle szót tud elolvasni. A Tappancs újságjában például egy feladatban úgy tudott már összekötni mondatokat rajzokkal, hogy elolvasta a szövegeket és értelmezte őket – csak néztem, hogy milyen bonyolult mondatokat tud már elolvasni.

Dóri lányunknak ehhez képest csendes időszaka volt. Természetesen a bölcsiben is jártak vírusok, volt olyan nap, hogy három gyereket kellett lázasan hazaküldeni. Dórira ezért amikor csak lehetett, anyukám vigyázott, és szerencsére meg is úszta a komolyabb betegségeket. Taknyos volt persze erősen, de novemberben ez nem csoda.

Fontos, hogy Dóri is tud már kifinomultabb, csendesebb játékokkal játszani: néha rajzolgat, rakosgatja a legókat, orvosilag megvizsgálja a plüsskutyát, tüsikből virágot szurkál. Sőt, időnként Zsófival is szépen el tudnak játszani – időnként meg ölik egymást és kiabálnak, nem mindig könnyű egy tesóval összezárva lenni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.