Zsófi és Dóri, 2016. március

Felvették Dórit a bölcsődébe, ahová szerettük volna – bár ez még nem hivatalos, csak telefonon adtak tájékoztatást. De azért örülni már lehet, főleg, hogy Zsófit annak idején nem vették fel ide helyhiány miatt, ezért másfél évig villamosozhattunk vele. Túléltük, de ez a bölcsi sokkal közelebb van, és pont útbaesik munkába menet is.

Zsófit a bölcsivel szomszédos iskolába akarjuk járatni, ahol körzetes, úgyhogy az ő felvétele miatt nem aggódtunk, viszont kérdés volt, hogy a lányok “fitness” csoportjába is bekerülhet-e. Ez egy minden nap, tornaóraként tartott ritmikus sportgimnasztika-szakkör, és a negyedikesek bemutató órája után úgy gondoltuk, járhatna rá Zsófi is. Felmérték az ügyességét és pszichológiai szempontból is megfelelt – ahogy egyébként az ovis csoportjukból a többi lány is, aki felvételizett. Mindegyikük jár táncórákra, ezért annyira nem volt meglepetés, hogy megfeleltek, mozgékony, ügyes lányok mindannyian.

Március elején Zsófit otthon tartottuk két hétig, mert egyszerre két járvány is tombolt a városban, illetve az óvodában. Állítólag minden gyereket, aki elkapta, a szokásosnál jobban megviselte a betegség, ezért arra gondoltunk, hogy Zsófi inkább egészségesen legyen otthon két hétig, mint betegen, és persze Dórira is gondolni kellett. Szerencsére be is jött a taktika, egyik lány se lett beteg, és mire megjött a jobb idő, a járvány is elmúlt.

Ami pedig a szórakozást illeti, mindannyian nagyon vártuk a Zootopia bemutatását a mozikban. Ennél a lajháros jelenetnél nem tudom, láttam-e már viccesebbet életemben:

A teljes film sem okozott csalódást, bár a készítők jobban koncentráltak a felnőtteknek szóló poénokra, a gyerekeknek szóló tanulságot túlságosan szájba rágták. Viszont ez a film is gyönyörűen volt megrajzolva – annak idején a Jégvarázs is nagyon szép volt, és most ez is. Amikor Judy Hops beutazik vonattal a városba, az a sok látkép…

Márciusban Lacika születésnapjára volt Zsófi hivatalos, amit a Kac-Kacban tartottak. Mi is gondolkoztunk annak idején ebben a helyszínben, de az érdeklődő e-mailemre egyszerűen nem kaptam választ. Lacikának viszont klassz bulit tartottak itt, animátorokkal, kajával és színpadi tánccal.

Voltunk Noémi szüleinél a hosszú hétvégén, és Bujról tettünk egy nagyobb kirándulást a tiszadobi Andrássy-kastélyba. Nagyon szép hely, Zsófi el volt varázsolva, hogy ez egy igazi kastély… A hátsó udvaron volt labirintus, akkora falakkal, hogy Dóri pont átlátott felettük, úgyhogy szabadon kószálhatott benne. Aztán itt Budapesten is voltunk a Vasúttörténeti Parkban, ahol életében először Dóri is kipróbálta a vonatozást – az alagút előtt kicsit félt, de amúgy nagyon élvezte, megyünk majd máskor is.

Zsófi és Pici cicaZsófi pedig legyőzte az egyik legfurább gyerekkori félelmét, a félelmet a beöltözött mesefiguráktól. Játszóházban, rendezvényeken, itt-ott láttunk eddig mesefigurának beöltözött animátorokat, és Zsófi mindig félt tőlük. Most viszont megbarátkozott a gondolattal, hogy ezek csak beöltözött felnőttek, és bátran fényképezkedett a minimaxos Pici cicával az Europark születésnapján, és később Scooby Doo-val is a Vasúttörténeti Parkban.

Szintén Zsófi elkezdett érdemben segíteni a háztartásban, székre térdelve elkezdett ugyanis mosogatni. És szívesen csinálja! Úgyhogy igyekszünk gyakran lehetőséget biztosítani neki… Illetve anyukám segítségével megtanult varrni, és ráadásul elfogadható minőségben, meg is varrta egy zoknimat és egy nadrágomat…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük