Zsófi és Dóri, 2016. január

Januárban a legnagyobb problémánk a bezártság volt: a nedves, hideg időben nem könnyű kimozdulni a lányokkal. Pláne Noéminek egyedül, és pláne úgy, hogy kettejük sebessége ennyire eltérő. Zsófi ezerrel szalad fel és alá, Dóri pedig gyök kettővel döcög előre, és gyakran megáll szemlélődni, elmélkedni. Néha már külön sétálunk velük, Noémi elmegy Zsófival például vásárolni, én pedig körbeballagok Dórival a ház körül, plusz még egy sarok esetleg, Dórinak ez bőven elég. Ilyenkor minden fánál megállunk, kivárom, hogy nézelődjön, vagy amíg a közeli közösségi ház lejtős bejáratánál 17 alkalommal körbedöcög – ha neki most ez az érdekes… (közben pedig tudok olvasni).

Otthon se könnyű velük: szeretik egymást és szeretnek együtt játszani, de ez általában csak annyit jelent, hogy nyúzzák, kergetik és ölik egymást, plusz kiabálnak. Mindez sajnálatosan messze van attól, amit mi Noémivel kulturált játéknak gondolnánk. Csendesebben kellene játszaniuk és nem csak egymást nyúzni, hanem valami konkrét játékkal játszani, és ez még elég ritkán sikerül. Azt is tanulniuk kell még, hogy tiszteletben tartsák a másik elfoglaltságát, például ha Dóri pont jól elvan valamivel, Zsófi már ne zavarja meg őt és fordítva. Erre volt egy módszer, hogy Zsófi felvonulhatott az emeletes ágy felső szintjére és ott nyugodtan lehetett egyedül, mert Dóri úgyse tudott felmenni hozzá… legalábbis egy hónapja még nem. Most viszont egyszer csak rémülten láttuk, hogy Dóri ott üldögél fent Zsófi mellett… Lemászni viszont még nem tudna, úgyhogy egyelőre mindketten le vannak tiltva onnan, nehogy Dóri ismét felmásszon és aztán leessen.

Zsófinak volt egy elfoglalt hétvégéje ismét: pénteken moziba vitték szüleim, szombat délelőtt bábszínház, délután Mimi születésnapja, vasárnap pedig fellépés a tánciskolával. Ki is készült vasárnap délutánra: azt hittük, beteg lesz, de csak elfáradt, nem is csodálom. A fellépésük egyébként ismét jól sikerült, a Marcipán királyra táncoltak, ami régi kedvenc, és jól is ment neki a tánc. A rákövetkező hétvégén pedig a Tropicariumban voltunk, ez Dórinak jelentett nagy élményt, mert eddig sosem látott pl. halat élőben (persze krokodilt és teknőst sem).

tropicarium_dori_2016

Ismét megkavartam a fürdetést: fárasztó volt már külön lefürdetni Dórit, ugye kis kád, játék, mosdás, szárazra törlés, öltöztetés, aztán Zsófival újra az egész. Két változást is kezdeményeztem, először azt, hogy Zsófi most már egyedül fürödhet szinte teljesen. A kezébe adom a kellékeket, majd csak álldogálok, amíg ő zuhanyzik, szappanoz, törülközik, nem kellek én már ahhoz, hogy a hat éves nagylány megfürödjék. És ha már ilyen önálló, rájöttem, hogy odaviszem mellé Dórit is, aki ebből az alkalomból szintén megismerkedett a zuhanyozás szépségeivel. Volt olyan verzió is, hogy ülhessenek együtt a kádban, de ez kevésbé higiénikus és számomra fárasztóbb is, a fenti módszerrel viszont tíz perc alatt tudok kettő darab tiszta, pizsamába öltöztetett kiscsajt produkálni – így azért már mindjárt más.

Ősszel Zsófi iskolába megy, Dóri pedig bölcsődébe. Zsófinak elég könnyen választottunk iskolát, a körzeti ugyanis pont megfelelőnek tűnik, az ovis csoportjából is többen akarnak ide bekerülni (csak ők nem mind körzetesek). Dóri jelentkezését is beadtuk – nála viszont nagyon szurkolunk, hogy felvegyék abba a bölcsibe, ami Zsófi iskolájának a szomszédjában van…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük