Zsófi, hetvenedik hónap, Dóri, tizenötödik hónap

Itt az ősz, úgyhogy a nyári kihagyás után Zsófinak újrakezdődött az óvoda. Ismét elment egy óvónéni és jött egy új – ez az ötödik tanéve, de még sosem kezdte ugyanazzal a pedagógus-csapattal az évet. Nem mintha bármilyen konkrét problémánk lenne, eddig mindig jó gondozókat és óvónéniket fogtunk ki, csak érdekes látni, milyen jövés-menés van még egy óvodában is. A csoportban idén Noémi lett az SZMK-s anyuka, ami megtisztelő, ő fog csoportpénzt gyűjteni, vásárolni, kommunikálni, programokat előkészíteni, érdekesnek ígérkezik.

Noémi életében a másik változás, hogy KRESZ-tanfolyamra jár, hogy jogosítványt szerezzen. Hasznos lesz, ha ő is tud vezetni, főleg ha a két gyereket egyszerre kell elvinnie valahová egyedül. A tanfolyam ideje alatt néhány hétvégi délelőttre egyedül maradtam a lányokkal. Érdekes tapasztalat volt, például amikor játszótereztünk: egyedül kellett őket felöltöztetnem és levinnem, a játszótéren felügyelni, aztán ugyanez fel, majd ebédet adni nekik… Egy perc megállásom se volt, de alapvetően az derült ki, hogy angyali jó kislányaink vannak, akikkel könnyű és kellemes együtt lenni. Megcsinálták, amire kértem őket, jól viselkedtek, játszottak, ettek, aztán elaludtak, és ebben az idilli helyzetben vártam haza Noémit a tanfolyamról. Itt Dóri, amint a játszótéren homokozik:

Dóri a homokozóban

Mondjuk Zsófiról eddig is tudtuk, hogy jó kislány, Dórinál viszont újdonság, hogy szavakkal is el lehet érni dolgokat. Például ha valamit nem szabad, azt már nem kell erővel elvenni tőle, békén hagyja akkor is, ha csak kérem, belenyugszik a döntésbe és keres más szórakozást. Néha rám néz, hogy előre engedélyt kérjen… máskor meg eltűnik egy időre, majd vidáman jelentkezik egy borotvával a kezében, aztán tesz még egy kört és begyűjti a körömvágó ollót…

Egyre ügyesebben jár, most már hosszabban is sétál velünk, ha foghatja a kezünket. Néhány lépést egyedül is megtesz, de erre még csak ritkán kerül sor, ha pedig sietni kell, négykézláb megy inkább… Továbbá elképesztően féltékeny Zsófira. Ha együtt vannak, csakis ő lóghat anyán, és ha Noémi csak egy picit is másra figyel, már üvölt és sír, amíg Noémi ölbe nem veszi… Érdekes módon az viszont nem zavarja, ha kettesben elmegyünk: ha Nagyi és Zsófi ott van, mi simán leléphetünk például moziba, semmi hiszti, még integetni is szokott.

Zsófi is tanult valami nagyon érdekeset: masnit kötni a cipőfűzőjére. Állítólag az iskolában ezt már elvárják, gondolom ott már nem akarják öltöztetni őket. Sőt, külön iskolaérettségi vizsgálat is volt az óvodában, ahol egy feladatsort kellett végigcsinálnia. Ilyeneket otthon is szokott, úgyhogy élvezte, és jól is sikerült neki. Az eredményének az írásbeli értékelése mondjuk érdekesen indult: azt a kettő dolgot írták le először, ami a feladatok közül nem sikerült. Ahogy kezdtem olvasni, azt hittem, valami nagy baj van, hogy a “Honnan” kérdést nem tudta értelmezni, meg az “R” betű sem megy, te jó ég… Aztán a kolléganő szóban is értelmezte az eredményt: a teszt kb. 80%-osra sikerült neki, több feladatot is hibátlanul vagy a korához képest kiemelkedően jól teljesített… Gondolom a szülőket is már az állami iskolára készítik fel azzal, hogy azt emelik ki, amit a gyerek nem tud…

Voltunk kétszer könyvtárban is: Zsófival rendszeresen járunk, mert szeret ott játszani, amíg én válogatok vagy olvasok és könyveket is választ, most pedig Dórit is elvittük magunkkal. Szerencsére Dóri is jól elvolt: játszott, rajzolt, mászkált a polcok között, örültek a könyvtárosok is, hogy mindenfelé feltörölte a padlót…

Zsófi és Dóri a könyvtárban játszik

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük