Zsófi, hatvanhatodik hónap, Dóri, tizenkettedik hónap

A május első fele még mindig a betegségekről szólt: Dóri meggyógyult, de hogy máskor ne legyen fülgyulladása, ki kellett venni az orrmanduláját. Még egy nap és éjszaka tehát a kórházban, lassan kaphatnánk valami törzskártyát a fül-orr-gégészetre, mint rendszeresen visszajáró kuncsaftok. Az megvan, hogy a felvételi osztályon 2015-ben kockás füzetben vezetik, hány étkezési jegyet adtak át? A kórház egyébként logisztikai értelemben, tehát eltekintve attól, hogy a kisgyerekünk beteg, nem volt olyan vészes, mint másoknak. Annak rossz, akinek nem jut ágy, ahol három anyuka három kisgyerek mellett, kisszéken ülve tölti az éjszakát… Egy másik anyuka egy szál ruhában hozta be a fiát egy meccsről, ahol eltört az orra, és amúgy vidékiek, tehát se ruhájuk, se kajájuk nem volt. A nővérek persze segítenek, ahogy tudnak, de azért kellemetlen. Noémi szerencsére olyan szobába került, ahol neki is jutott ágy, tudott pihenni, és én is tudtam segíteni kajával, meg ami kellett.

A műtét szerencsére jól sikerült, Dóri azóta teljesen jól van és mintha jobban is hallana. Rengeteget fejlődött az utóbbi időben, az aggódás miatt észre sem vettük, milyen sokat. Például sok mindent ki tud mondani, hinta, tik-tak, apa, anya, nem – tök édi, hogy most már ő is mond szavakat. Közlekedni eddig is tudott, de csak kúszva, most viszont négykézlábra állt! Ez sokszoros sebességet tesz lehetővé, úgyhogy bejárja a lakás minden zugát, gyűjti a kilométereket, és persze mindent szétpakol, amit ér, például a kis könyvespolcot az ablak alatt:

Dóri és a lepakolt könyvespolc

Annyiban sajnálatos a helyzete, hogy miközben elkezdené felfedezni a világot, sorra kiderül, hogy ezt sem szabad, azt sem szabad… Konnektor, sütő, tévé, radiátor – de talán kezdi a tiltásokat is elfogadni. Sokáig mindent megpróbált újra és újra, de múltkor például már első szóra kijött a számítógépasztal alól… Az is jó, hogy amikor hazaérek, hárman is kijönnek elém, Dóri néha előbb kiér, mint Zsófi. A csajok egymás iránti viszonya is alakul, Dóri már ritkábban tépi meg Zsófi haját, és Zsófi sem ráncigálja annyit Dórit.

Zsófi pedig másfél hónap hiányzás után visszatért az óvodába. Most semmilyen járvány nincs, volt viszont ovis nap és évzáró, úgyhogy naponta gyakorolták a táncokat, verseket. Zsófi nagyon szeret verselgetni, bár örültem volna, ha nem pont akkor versel megállíthatatlanul, mikor Dóri már alszik… Aztán mindkét rendezvény jól sikerült, ügyesek és aranyosak voltak a gyerekek.

A hétvégi programok között pedig volt Vidámpark, ahol az első órában még nem költöttünk el egy zsetont sem, mert Zsófinak inkább a krokodilos csúszda tetszett, de ez persze nem baj. Később ültünk a mesecsónakon, barlangvasúton és a műemlék körhintán is, utóbbinak az árát egyébként a duplájára emelték, nem biztos, hogy így is megéri (két zseton fejenként, egy helyett). A hullámvasutat most kihagytuk, mert a sajtóhírek nyomán képtelen voltam eldönteni, hogy biztonságos-e.

Zsófi a vidámparki krokodil szájában

Voltunk kétszer színházban is, elsőként a Musicalmeséket néztük meg az Operettben, ami egy válogatás ismert gyerekdalokból. Az előadás jó volt, csak parkolni nem sikerült, ezért kiraktam a csajokat és csak én késtem el, majd egy vidám óvodás csoport végig a fejem mögött kiabált. Illetve megnéztük a Marcipán Cicát is, ami egy zenés bábszínházi előadás. Zsófi táncóráján figyeltünk fel rá, rendszeresen táncoltak az egyik számra a darabból, egy dögös, pörgős rock and roll számra, és mint kiderült, szinte az egész előadás ilyen popszámokból áll. Szerencsére sikerült megtalálni a neten, Zsófi vagy ötször látta, úgyhogy ott a helyszínen már az egészet fújta kívülről, tök jó volt.

Szintén volt évzárója a tánciskolának is, a Patakyban csináltak egy órás műsort a tánciskolás gyerekek. Zsófiék csoportja a legelső volt, és Zsófi az első sorban, középen állt… Kíváncsi lennék, létezne-e olyan tömegrendezvény, amin Zsófi már esetleg izgulna fellépni – a Pataky ötszáz fős színháztermében, telt ház előtt, hangos zenére, reflektorok előtt például még nem izgult.

Valamint volt még Zsófinak névnapja, amire kapott új biciklit, mert az előzőt már régen kinőtte. Ezt most használtan vettük, de szép és masszív, jól is tud menni rajta. Az egyetlen probléma, hogy itt a lakótelepen csak úttesttől úttestig tud menni, el akarom majd vinni olyan terepre is, ahol folyamatosan lehet haladni. Mivel felnőtt biciklink nincs, az a terv, hogy én majd futva kísérem, érdekes sporttevékenységnek ígérkezik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük