Műveltségem fehér foltjainak satírozgatása végett olvastam el, és mert Südi Peti is ajánlotta. Sokkal rövidebb, mint a gigantikus antológiák alapján gondoltam, ez az alapkönyv csak 256 oldal, aminek persze van folytatása is, előzménye is egy rakás, de azokat még nem olvastam el.
A legnagyobb baj vele, hogy nem túl eredeti a történet. Alapvetően John Scalzi: Vének háborúja sorozata lett lenyúlva, űrháborúk és szélhámosságok zajlanak generációkon keresztül, de természetesen a Trónok harcából is ismerős, amikor királyok és alkirályok harcolnak egymással a hatalomért. A világtól elvonuló tudósok/vállalkozók a Veszett világból lettek koppintva, a Terminus név pedig a The Walking Dead tévésorozatból. Az pedig, hogy az atomerőmű lenne a nyerő technológia, már ma is rendkívül kínos, nem hogy harmincezer év múlva…
Ennek ellenére a könyv stílusa friss és élvezetes, az évszázadokat felölelő történet izgalmas, a kortárs sci-fi rajongóinak bátran ajánlható.
Ilyen rövid bejegyzésben hogy sikerült ennyi butaságot összehordanod? Az Alapítványt 1942-ben írta Asimov, szóval nehezen „koppintott” volna a Walking Deadből, és a többi műből, amit felsoroltál.
(sóhaj) Valaki nem érti az iróniát: természetesen arra utaltam, hogy számtalan mai művet inspirált ez a klasszikus kötet.
Szép védekezés, ellenben én úgy látom, nem volt itt semmi irónia. Csupán nem készültél fel elégségesen a témából.
(újabb sóhaj) Ez nem „védekezés”. Ha nem érted az iróniát az sem gond, de valószínűleg egyszerűen rossz a humorom. Évente százával olvasok könyveket és írok kritikákat, nyilván nem tudtam, hogy Isaac Asimov: Alapítvány című klasszikusa nem egy kortárs mű, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem!
Az meg, hogy az atomerő kínos lenne… Hát 70 éve így képzelte el a szerző a jövőt. Sok minden igaza is lett. 🙂