Zsófi, hatvannegyedik hónap, Dóri, tizedik hónap

Március 27-e két évvel ezelőtt is nagyon érdekes volt, akkor azért, mert elvileg tavasz volt, valójában azonban harminc centis hó esett, abban ballagtunk Zsófival a bölcsődébe.

Zsófi a nagy hóban

Idén március 27-én szerencsére kellemes, kissé szeles tavaszi időnk volt, viszont aznap történt meg először, de nyilván nem utoljára, hogy

  • Dóri lecsapott Zsófi játékára
  • Zsófi lecsapott Dóri játékára, valamint
  • amit Zsófi felépített, azt Dóri lerombolta, és mindeközben
  • nekem kellett rendet tartani.

A történet előzménye, hogy egy héttel korábban Dóri elindult kúszva előre! Eddig is tudott forogni, illetve hátrafelé kúszni, most viszont már előre is, így immár semmi akadálya, hogy

  • leessen a franciaágyról (háromszor),
  • a nappaliból kimásszon a konyhába anyához, illetve
  • ha Zsófi játszik valamivel, odamenjen kíváncsiskodni.

Úgyhogy Dórinak nagyon érdekes hónapja volt. Az is kiderült, hogy kúszás közben a bal lábát egyáltalán nem mozgatja, csak a jobbal hajtja magát előre, ezért gyógytornászhoz járunk vele és Noémi itthon is sokat tornáztatja.

Kapott etetőszéket, úgyhogy most már ő is az asztalnál eszik. Amikor először beleraktam, valószínűleg ráérzett a mérete alapján, hogy ez pontosan neki szól és nagyon boldog volt, vigyorgott és csapkodott, tök jól elvolt benne. Azóta is szereti, csak elegendő játékkal kell készülni, mert mindig mindent ledobál a földre… Ha pedig mindent ledobált, néz ránk nagy szemekkel és várja, hogy mindent felvegyünk neki. Ha felvesszük, újra ledobja őket… Ugyanezt csinálja az ágyban is, aztán nézi, mi újság odalent:

Dóri lenéz

Szintén életében először Dóri hintázott, Bujon az udvaron, illetve itthon a játszótéren, ez is nagyon bejött neki.

Szintén újdonság Dóritól, hogy átalussza az éjszakát, nem kell már felkelni hozzá. Noéminek ez óriási könnyebbség, sokkal jobban ki tudja pihenni magát. Reggel viszont Dóri hatkor kel, ennek én viszont annyira nem örülök, alhatna még például 6:45-ig vagy ilyesmi… Továbbá jönnek a fogai: pont az a kettő, ami annak idején Zsófinak is először nőtt ki.

Pszichológiából is fejlődtünk, főleg Zsófi és én: megtanultuk Dórit békén hagyni. Van egy késztetés bennünk, hogy folyton szórakoztatni akarjuk, viszont amikor már fáradt, Dóri erre abszolút nem vevő. Viszont ha békén hagyjuk, akkor szépen, csöndben eljátszik, úgyhogy jobb, nyugodtabb így a hangulat esténként.

Zsófinak is jó hónapja volt, de nem ennyire izgalmas. Volt fogadóóra az óvodában, ahol csupa szépet és jót mondtak róla: barátkozik, szépen tud egyedül öltözni és így tovább. Különösebb problémára mondjuk nem is számítottunk, de azért jó volt hallani, hogy mi mindent csinál jól.

Voltunk aztán Gryllus Vilmos: Maszkabál című koncertjén, olyan kollégákkal, akik a gyerekeikkel már régóta rajongók. Mi is rákészültünk: már hetekkel a koncert előtt is hallgattuk az albumot, hogy a koncertre már ismerős legyen. Jól is sikerült, Zsófi végig énekelt, aztán táncolt is, nagyon élvezte, és Dóri is vidáman nézte végig az egészet Noémi öléből. A koncert utáni dedikálásnál pedig közös képet is készítettünk róluk:

Gryllus Vilmos és Zsófi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük