Zsófi, hatvanharmadik hónap, Dóri, kilencedik hónap

A február már szerencsére nem a betegségek, hanem a programok miatt lett intenzívebb a szokásosnál. Bár most is meg voltunk fázva egy ideig mindannyian, de legalább lázas nem volt senki. Viszont számtalan programon vettünk részt, főleg Zsófi kedvéért. Az első volt a sorban Ramóna születésnapja, ahol volt kaja, torta és animátor, és főleg az ovis csoporttársaikkal játszottak. Mindig nagyon érdekes együtt látni a csapatot, így jobban megismerjük őket, és a többi szülővel is jó volt beszélgetni.

Aztán a 16-i héten kedden volt egy angolóra-pótlás. Szerdán az oviban volt farsang, végül mindössze három Elsa királynővel, de legalább ott volt a Jégvarázsból Anna és Olaf is… A két másik Elsa össze is veszett, hogy melyiküknek szebb a ruhája (szerencsére Zsófi ebből kimaradt).

Farsangi csoportkép az oviban

Csütörtökön angol, ott is volt farsang, sokaknak feltűnt Zsófi klassz jelmeze, és egyben nyílt nap is volt, úgyhogy megnéztem, milyen bátor és okos a nagylányunk az angol órán. Pénteken Rékának volt születésnapi bulija, hasonlóképpen tortával, italokkal és játszóházzal. Szombaton elmentünk Dobogókőre szánkózni, az is jól sikerült – délutánra viszont Zsófi annyira kikészült, hogy otthon is alig lézengett. Vasárnap táncóra… Vekerdy Tamás írja, hogy ne rángassuk el túl sok kötelező programra a gyereket, inkább hagyjuk szabadon játszani. Ezzel elvben egyetértek, de a 16-i héten nem hogy nem tartottuk be a tanácsot, de minden napra volt valamilyen intenzív programja Zsófinak… (aztán taknyos lett és egy hétig itthon maradt, pihenhetett)

A két születésnapra Dórit is elvittük, és kifejezetten élvezte a nyüzsgést. Pedig az óvodások mindig nagy zajt és kiabálást csapnak, például valakinek állandóan sikítania kell, Dóri ennek ellenére szépen elvolt és nézelődött.

Továbbra is tart, hogy Dóri nem hajlandó a kezünkben elaludni, kizárólag evés közben, anyával. Ez akkor kellemetlen, ha Noémi éppen alszik és nem akarom felzavarni, vagy ha egyáltalán nincs is otthon… Ilyenkor Dóri szenved és üvölt, de nem hajlandó a mellkasomra hajtani a fejét, hanem forgolódik és feszíti magát. Ha lerakom, akkor is sír, szóval nagy műsort csinál, amíg nagy sokára teljesen kikészül, és akkor még mindig sírva, de elalszik a kezemben…

Az a jó szokása is megvan még, hogy hajnalok hajnalán felébred és nem akar visszaaludni. Azt találtuk ki, hogy később tesszük le és mi magunk is korábban lefekszünk – így tényleg valamivel többet tudunk aludni. Az új rend leginkább a sorozatnézésnek tett be, pedig már a vége felé jártam a Newsroomnak, van újra Walking Dead, nemsokára House of Cards… Mikor ezt írom, kicsit javult a helyzet, Dóri egyik reggel például nyolcig(!) aludt, úgyhogy az Éden Hotel 3. évadára végül is rászánjuk az időt, de a február összességében elég kemény volt az alváshiány szempontjából.

Dóri egy könyvet nézeget

Dóri elkezdett továbbá beszélni, bár sokáig csak mint Hodor a Trónok harcában, aki mindig csak azt mondja: -Hodor. Dóri pedig azt mondja: -Hettye. De Hodorral ellentétben Dóri már tovább is fejlődött, néha csak “Tye”, sőt néha azt is mondja, hogy “Hinta”, illetve “Egyél” – ez utóbbit Zsófinak szoktuk hajtogatni a reggelinél, úgyhogy könnyebbség lenne, ha Dóri mondogatná neki helyettünk is. Trükköket is tanult, például a Túri Bikát, szépen nyújtja a kis homlokát, ha mondjuk neki, illetve ha megkérdezzük, mekkora nagy lesz, a magasba nyújtja mindkét kezét, meg kell ilyenkor zabálni, olyan aranyos.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük