Zsófi, hatvankettedik hónap, Dóri, nyolcadik hónap

Az ünnepek elmúltával sajnos még nem úsztuk meg a betegségeket, egy hét után tartottunk egy újabb kört. Most is Zsófi kezdte a sort, de kapott antibiotikumot és gyorsan jobban lett. Aztán jöttem én, két lázas nap után szintén antibiotikummal, majd Dóri és Noémi is. Dóri szegény még sosem volt beteg, bár nem olyan rossz arány, hogy nyolc hónaposan lett lázas először. Mindenesetre elvittük őt is a Heim Pál ügyeletére, mert aggódtunk, hogy tüdőgyulladása ne legyen, és nem is lett, de amikor tovább köhögött, visszavittük még egyszer…

Ilyenkor a kórházi protokoll már alaposabb vizsgálatokat ír elő, és bár én alapvetően elégedett vagyok ezzel a kórházzal, most óriási szívás volt az egész. Először egy órát kellett várnunk, pedig nem voltak sokan, csak a reggel 7 órás váltásnál egyszerűen nincs rendelkezésre álló orvos (aki bent van, a sürgősségi osztályon vizitel). Amikor sorra kerültünk, levették Dóri vérét és elküldték röntgenre, az hamar megvolt, a fül-orr-gégészetnél viszont kb. százan voltak a folyosón, tömve volt a hely beteg gyerekekkel és a szülőkkel. Másfél órát(!) vártunk, mialatt látni lehetett, hogy az egy szem orvoshoz húsz percenként hívnak be egy-egy gyereket. Miért kéne jobban sietni? Rákérdeztem, hogy a sürgősségiről érkezve vagy kisbabával nem kerülünk-e előbbre, hát nem, és még tízen(!) voltak előttünk… Vissza a sürgősségire, ahol mondtuk, hogy a fül-orr-gégészetet kihagyjuk, mire egy ápoló okoskodni kezdett, hogy ez a gyerek érdeke lenne… Hát persze. De ezt végső soron a szülő dönti el, úgyhogy már csak a vérvétel eredményére vártunk. Ami már megvolt, kivéve egy értéket, ami hiányzott. Vártunk fél órát… A gyulladás-érték továbbra sem érkezett meg, úgyhogy a földszint telefonon próbált meg kapcsolatba lépni a harmadik emeleti laborral, de nem jártak sikerrel. Felmentem személyesen, ahol közölték, hogy már rég leküldték az egészet. A földszinten még mindig nem találták…

Ekkor a negyedik órát töltöttük ott, és bár Dóri egész jól elvolt, Noémi és én is lázasak voltunk, fáradtak, köhögtünk és fújtuk az orrunkat – senkinek se jó, ha órákat töltünk el ilyen állapotban amúgy is zsúfolt, gyerekekkel teli helyiségekben. A doki néni aztán, mire fogadott minket, éles elméjűen detektálta, hogy “elfogyott a türelem”, és mivel se a röntgen, se a vérvétel eredménye nem mutatott semmi rosszat, hazajöttünk.

Az iszonyatos túlterheltség mellett az is probléma, hogy a Heim Pálban még 2015-ben sem tartunk ott, hogy a szülőket partnerként kezeljék. A vizsgálatok eredményét nem közlik, nem értelmezik, nem magyarázzák el, csak ítélkeznek, mi pedig lehetőleg szó nélkül menjünk haza beszedni a felírt gyógyszert. Például amikor az egyik orvostól megkérdeztem, miért gondolja, hogy Zsófi vírusfertőzését még nem fertőzte felül baktériumfertőzés, az asszisztens kioktatott, hogy “6 év egyetem miatt gondolja”. Visszakérdeztem, hogy a protokoll része-e az aggódó szülők gúnyos, lekezelő hangnemben való kioktatása, mire elnézést kértek, de valódi választ akkor sem kaptam… Kicsit még csevegtünk, és mikor mentünk ki, a doktornő azt mondta, most még egy vérnyomáscsökkentőt be kell vennie… nem lett volna egyszerűbb válaszolni?

Úgyhogy amikor pár nappal később Zsófi köhögni kezdett és féltünk, hogy az antibiotikum ellenére is tüdőgyulladása lett, Noémi magánorvoshoz vitte. Oda időpontra mentek, tehát egyáltalán nem kellett várakozni, az orvos alapos volt, mindent részletesen elmagyarázott és különböző javaslatokat tett. A diagnózis nyilván a Heim Pálban se lett volna más, de az orr-átmosás módszerét nem hiszem, hogy így elmagyarázták volna. Itthon pedig átmostuk a csajok orrát, mindkettőnél azonnal elmúlt a köhögés, azóta szerencsére jól vannak.

Zsófi Dóri hátán fekszik

Az egészségügyi kalandok mellett Zsófinak remélhetőleg emlékezetesebb lesz, hogy kapott Elsa-jelmezt farsangra. Az ebayről rendeltük, nagyon klassz, de már elkezdett foszlani, annyit hordta itthon… Jelenleg négyen lesznek Elsa királynők a farsangi ünnepségen, de Zsófinak egyelőre a divat fontosabb, mint az egyediség…

A jegyzőkönyv kedvéért: az aktuális kedvencei a Barbie-filmek, ezekből egész rakással készült néhány évvel ezelőtt: Tündér-titok, Gyémánt kastély, Gyöngyhercegnő, A hercegnő és a popsztár… utóbbi zenében is a kedvence most.

Dóri mostanában olyan, mint a sajtkukac: egyfolytában izeg-mozog és kúszik. A kezünkben sincs maradása, hajol jobbra, hajol balra, ha pedig letesszük, nekiindul! Ez nem igazi kúszás, főleg oldalirányban mozog, de például a franciaágyat már bejárta egyik végétől a másikig, sőt egyszer le is esett róla… Szerencsére a járókában is nagyon jól elvan, és onnan biztosan nem esik le. Valamint megtanult táncolni: ha énekelünk vagy zene szól, jobbra-balra ingatja a fejét és a kis testét is riszálja, elképesztően édes.

A tesók viszonya most nem annyira harmonikus: Zsófi állandóan csak piszkálja Dórit, aki viszont nagyon ideges tud lenni és odacsap vagy meghúzza a haját. Zsófi kénytelen lesz megtanulni, hogy a pici nem játékszer, amit piszkálni lehet, ha éppen unatkozik…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük