Zsófi, hatvanegyedik hónap, Dóri, hetedik hónap

A karácsonyi bevásárlásnál úgy jártam Elsa királynővel, mint Arnold Schwarzenegger a Hull a pelyhes című filmben: mire megvettem volna a babát, elfogyott. Az egész városban sehol sem lehetett kapni, csak hűséges társát, Ordast Korcsolyázó Elsát, amiről nem tudtam, van-e olyan jó, mint a sima. Úgyhogy végül megvettem a korcsolyázót, és szerencsére ez is jó, lehet például öltöztetni, ez a legfontosabb, valamint mindenkinek meg lehet mutatni, ahogy Elsa korcsolyázik…

Zsófi a karácsonyfa alatt

Volt karácsonyi ünnepség az oviban, és büszke voltam Zsófira, mert nagyon bátor az ilyen fellépéseknél, most is benne volt az első csoportban, akik kiálltak verset mondani. Volt Télapó is az oviban, illetve a Takinfónál is, azok az ünnepségek is mind jól sikerültek.

A téli szünet aztán úgy indult, hogy Zsófi elkapta az aktuális hányós-hasmenéses vírust és végighányta 18-a éjszakáját. Hajnali fél ötkor bevittem az ügyeletre és bent is tartották a sürgősségi osztályon a Heim Pálban. Nem pont így terveztem az első szabadnapomat, kórházban, három óra alvás után, de legalább ez volt eddig a legkevésbé drámai kórházi tartózkodásunk. Zsófi az infúziónak köszönhetően gyorsan jobban lett, a láza is alig ment fel, este haza is engedtek minket, szombatra pedig teljesen jól volt. De aztán rosszul lettem én is, vasárnap csak az ágyat nyomtam, kedden Noémi volt a soron következő… Úgyhogy 24-én a délelőtt nem is volt elég arra, hogy feldíszítsük a karácsonyfát, csak a délutáni alvás után, a második lendülettel tudtuk befejezni.

Zsófi aktuális legújabb képessége, hogy ugorva eléri a villanykapcsolókat, így már önállóan kapcsolgatja mindenhol a lámpákat.

Dóra lányunk pedig összebarátkozott apukámmal – eddig félt tőle, de most odafigyeltünk, hogy több időt töltsenek együtt és szépen össze is barátkoztak. Anyósomékkal is jól kijött Dóri, amikor itt voltak karácsonyozni, a legjobban talán Nórával, és általában is élvezte, hogy sok vendégünk volt az ünnepek alatt.

A pici legújabb heppje, hogy nem hajtja a mellkasunkra a fejét altatásnál, szándékosan hátrafeszíti, és közben olyan fejet vág, mint aki pontosan tudja, hogy éppen rosszalkodik és ránk erőlteti az akaratát. Tulajdonképpen nem is lehet mostanában altatni, abban az értelemben, hogy járkálunk vele, remélve, hogy elalszik a karjainkban, de nem is baj, letesszük az ágyába, aztán ha nem alszik el, kivesszük, ha elalszik, benne hagyjuk.

Most már általában is sokkal tudatosabban viselkedik, ide néz, oda hajol, kéri, hogy vegyük fel, eltoltja a kezünket, ha már nem kér több kaját, sőt szándékosan odacsap Zsófinak, ha túl sokat piszkálja. Mindent megráz, hátha zörög, úgyhogy kapott is karácsonyra új zörgős játékokat. Van egy nagy lufi is, Zsófi még a születésnapjára kapta, nagyobb Dórinál, ennek ellenére azt is úgy megrázta…

Dóri és én

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük