Zsófi, hatvanadik hónap, Dóri, hatodik hónap

Partiszervezéssel telt a hónap: Dórinak családi ebéddel egybekötött keresztelőt szerveztünk, Zsófinak pedig egész ünnepség-sorozatot az ötödik születésnapja alkalmából. A legnagyobb dilemma, illetve végül a legfontosabb kompromisszum az volt, hogy Zsófi kaphat márkás babákat ajándékba – de csak ha öltöztethetőek. Felháborít ugyanis, hogy drágán árulnak olyan babákat, amelyekkel az égvilágon semmit nem lehet kezdeni. Zsófi viszont ha babázik, általában levetkőzteti és újra felöltözteti a babákat, ezért csak olyat voltam hajlandó megvenni neki, amit legalább öltöztetni lehet. Szerencsére találtam is játékbolti eladót, aki értette a problémát és segített választani egy “Barbie-kompatibilis” Aranyhaj babát, ami azt jelenti, hogy a Barbie-babák ruhái Aranyhajra is jók és viszont, és érdeklődők számára itt jegyezném meg, hogy Sophia-babának nagy feje van, de a ruha alatt a teste szintén Barbie-kompatibilis.

A parti-szervezés ehhez képest már könnyű volt, mert mindenhol volt segítségünk: a keresztelőn a pap, az étteremben a pincérek, az itthoni ünnepléshez pedig Nóra idén is gyönyörű tortát készített (emeleteset!). A legújabb ötletünk a játszóházas ünneplés volt, ahová Zsófi kis barátait hívtuk meg. Az elképzelésem az volt, hogy kajálás ne legyen a programban: legyen torta és zenés köszöntés, egyébként pedig játsszanak, és mivel ilyen ajánlat csak a Lurdy-házban volt, oda szerveztük a bulit. A meghívott gyerekek egy kivétellel nem ismerték egymást, de szerencsére a játszóházban akkor is mindenki jól elvolt, ha Zsófi abban a percben éppen másokkal, másfelé akart menni.

Zsófi és a baráti kör

Zsófit ezeken kívül elvittük Anita és Laci esküvőjére is még november elején, Pápára. Úgy döntöttünk, hogy nem alszunk ott, mert nagyon jól lehetett időzíteni az autózást: Zsófi odafelé a délutáni, hazafelé pedig az esti alvását bonyolíthatta az autóban. A kettő között pedig élvezte az esküvőt, nagyon tetszett neki Anita mint menyasszony, a lagziban pedig táncolt velünk és Anitával is, szóval ez is tök jól sikerült.

A parti-sorozat közepette pedig megtanult Zsófi köszönni és telefonálni. Mondják, hogy a gyerekeknek felesleges bármit is erőltetni, majd maguktól belejönnek, és így is történt, Zsófi most már mindenkinek szépen, hangosan köszön. Régen telefonálni sem szeretett, most viszont esténként maga hívja fel Nagyiékat, hogy elmesélje, mi történt vele aznap…

Dórinak pedig keresztelője volt novemberben, amihez őt is sikerült nagyjából a megfelelő tempóban altatni (a templomba indulás előtt, illetve ebéd közben). Zsófival ellentétben Dóri egyáltalán nem sírt, amikor leöntötték a fejét, az ebédnél pedig felfedezett egy új játékszert: a színes, műanyag kanalat, amivel azóta is szépen el tud játszani, ha adunk neki.

Dóri az ágyon

Megtanulta az átfordulást hason fekvésből hanyatt, illetve kis segítséggel hanyatt fekvésből is hasra tud már fordulni. Ezzel véget ért az a kisbabákra jellemző, kellemes tulajdonsága, hogy ha leraktuk valahová, akkor ott maradt, ezután már gondolni kell rá, nehogy leesen, ha átfordul. A függőleges tengelye körül is tud forogni, ma például egyszer háttal tettem le, és mire visszafordultam, már szemből nézett vissza…

Továbbra is nagyon barátságos baba, hálás minden szóért, és Zsófi továbbra is kedvesen meg tudja nevettetni. A hónap végén kissé taknyos volt, de vegyük észre, hogy még sohasem volt lázas. Az alvása is mindig változik, eddig minden evés között aludt, de most már csak háromszor alszik egy nap, sőt, volt, hogy csak kétszer aludt el. Az éjszakát viszont egész jól átalussza, 4-5 órakor szokott csak először kelni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük