Zsófi, ötvenkilencedik hónap, Dóri, ötödik hónap

Most már látszik, mennyire igaza volt Noéminek, amikor a szokásosnál többet akart várni a második gyerekkel. Nyilván lesznek hátrányai is a nagyobb korkülönbségnek, de az előnyöket egyelőre sokkal jobban érezzük: Zsófi okos, nyugodt és türelmes a húgával kapcsolatban. Szépen kivárja, amíg Dórival kell törődnünk, addig játszik egyedül, vacsorázik egyedül, vár, illetve sokszor segít lefoglalni Dórit azzal, hogy játszik vele. Arra kell figyelni, hogy a köztes időben Zsófi is sorra kerüljön, de hát ez természetes.

Ami még fontos: meglett az Aranyhaj-kirakó elveszett darabja! Rendet raktunk Zsófi szekrényében, és ott volt a kupac alatt, újra megvan minden kirakó minden egyes darabja. Nem mintha sokat számítana: Zsófi új kedvenc szórakozása a színezés és a barbizás (régen nem a kirakózás). Nagyon szépen tud már színezni, nem megy ki a vonalból. Bár a színválasztása néha érdekes, Csipkerózsika bőre a múltkor fekete volt, máskor viszont szépen eltalálja és nagyon szép rajzokat készít.

Zsófi nagyon népszerű az óvodában: Lacika egyik nap adott neki egy karkötőt, hogy legyen a szerelme… A karkötőt elfogadta, de még nem tudja, hogy lesz-e a szerelme… Mimi pedig kétszer is rajzolt neki egy-egy szép rajzot, hogy Zsófi kiszínezhesse.

Megtanult továbbá fékezni a rollerrel. Eddig csak hajtani tudta, és ha meg akart állni, akkor leugrott, most viszont megtanulta használni a féket, mint Izabella is. Biztonsági szempontból nem látok nagy különbséget, eddig sem törte össze magát a leugrásnál, de azért örülök, hogy ügyesedik.

Egyszer lent voltunk a könyvtárban, és mire végeztünk, beesteledett és feljött a Hold. Azt kérdezte: -Apu, igaz, hogy a Hold sajtból van? … ilyenkor nagyon nehéz megállni, hogy ne tanítsak inkább valami vicceset neki. Például, hogy igen, trappista sajtból van, csak nagyon messze, ezért nem tudunk enni belőle. Ugyanígy az Állatkertben a flamingók, ugye, amíg csak kicsit alszanak, addig az egyik lábukat húzzák fel, de ha már mélyen alszanak, felhúzzák mellé a másik lábukat is…

Jégvarázs-rajongóknak: az megvan, hogy Anna (eredeti) hangja Kristen Bell volt, a Forgetting Sarah Marshallból a címszereplő? Volt egy koncert, ahol élőben énekelték el a dalokat, például az én kedvencemet, a Love is an oper door-t (de Josh “Olaf” Gad is marha jó):

Elmentünk az augusztusban átadott Pom-Pom játszótérre. Nem olyan nagy szám: a dizájn jó, de játszótérnek nem annyira. Az egész hely nem túl nagy, egy körforgalom közepén van, és nincs valami sok játék sem. Viszont külön háza van Gombóc Artúrnak, Festéktüsszentő Hapci Benőnek és a Madárvédő Golyókapkodónak is, amelyekben nincs semmi, csak egy-egy pad leülni. Ezekben mit játsszanak a gyerekek? A maradék játékok pedig kb. egy óráig voltak érdekesek, utána jöttünk haza, mondjuk hideg is volt már. Egynek azért jó volt, (I. kerület, Naphegy tér, ha valaki kipróbálná, és körben mindkét oldalon szabályosan lehet parkolni, munkanapokon parkolási díjért).

Zsófi Picurral és Pom-Pommal

Még annak idején a Balatonon jöttem rá, hogy ha látni akarjuk, milyen a flow élmény, egy elmélyülten játszó kisgyerek a legjobb példa. Ez arról jutott újra eszembe, hogy voltunk Zsófival a Kac-Kac játszóházban, ahol az egyik kedvence a magasabbik csúszda, ami kb. egy emelet magas, és fel kell lépcsőzni, hogy lecsúszhass. Huszonhét alkalommal csúszott le rajta – más esetben mivel lehetne rávenni bárkit, hogy huszonhét emeletnyi lépcsőt másszon meg rohanva felfelé?

Kiesett Zsófi első tejfoga. Későbbre vártuk, de nem gond, több csoporttársának is hullanak már a fogai, úgyhogy nem okozott nagy meglepetést. Nagyon várta Zsófi a fogtündért, hozott is neki pénzt is, csokit is, bár utólag rájöttünk, a foga ügyében a csoki nem túl praktikus ajándék, úgyhogy legközelebb majd csak pénzt fog hozni a tündér…

Dórival pedig nem történt semmi különös, szépen fejlődik. Tökéletesen tud fókuszálni távolabb levő emberekre is, és a kezével is egyre ügyesebben tud megfogni dolgokat. Az éjszakát sajnos nem alussza át, háromkor és hatkor felébred enni, és hatkor sajnos már nem is alszik vissza. A viselkedése barátságos, mosolygós, még Papó bajuszával is megbarátkozott egy idő után, sőt apukám is a kezébe vehette és nem kezdett el rögtön sírni. Ebben a hónapban történt még, hogy most először egyedül fürdettem meg, klassz élmény volt, illetve egyszer lementem vele vásárolni, kenguruban vittem magamra szíjazva. Ekkora sikerem még sosem volt a nőknél! De édes! Jaj, de aranyos! … Köszi, és a baba?!…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük