Zsófi, ötvenhetedik hónap, Dóri, harmadik hónap

Elszámoztam ezeket a bejegyzéseket még régebben, Zsófi az 51. hónap után rögtön 55 hónapos lett… Csodálkoztam, hogy a blogom szerint már 60 hónapos, miközben a naptár szerint csak novemberben lesz öt éves, három hónapot véletlenül öregítettem rajta… Most helyesbítettem a bejegyzések címét. Azzal is dicsekedtem, hogy a sok kirakóból még egyetlen darab sem tűnt el – naná, hogy az egyik aranyhajasból rögtön elvesztettünk egyet, ami azóta sem lett meg…

Viszont Zsófinak azóta már nem a kirakós a kedvence, hanem a Barbie babákkal játszik a legtöbbet. Ebben sajnos nem tudok a partnere lenni, én férfi vagyok, fogalmam sincs, miért érdekes folyton átöltöztetni a babákat. Noémi már inkább barbizik vele néha, de az esetek többségében egyedül is nagyon jól elvan, és kapott a sok lány mellé egy Ken babát is.

A Jégvarázsról viszont többé-kevésbé lejött, a filmet legalábbis nem nézi már. Bujon beraktuk a full HD-s tévén, csak hogy lássuk egyszer nagy képernyőn is, mert borzasztó szép film egyébként, gyönyörűen van megrajzolva. Zsófi megnézte velünk, de látszott, hogy annyira nem köti le. Izával, a barátnőjével viszont még aktívan játszanak jégvarázsost, bár kívülről én semmi különbséget nem láttam a jégvarázsos és a fogócska között…

Az is jégvarázsos sztori, hogy van egy nevelési elv, hogy a gyereknek nem kell részletesen kidolgozott játék, mert pont az a lényeg, hogy a fantáziáját használja (ezért jobb a könyv is a tévénél). Az elv gyakorlatba való átültetésében az eddigi legérdekesebb élményünk eddig az volt, amikor fakockákból építette fel Elsa jégpalotáját… ezt itt:

Elsa jégkastélya a Jégvarázsból

Van új könyves kedvence: Bori, akiről pont olyan hétköznapi történetek szólnak, mint Anna, Peti, Gergőről. A vonatkozó üzleti modell viszont kevésbé szimpatikus, mert minden Bori történet külön kötetben jelent meg, és mindet külön meg kellene vásárolni, míg az Anna-Peti kötetekben ugye tizenvalahány mese van egyszerre. Úgyhogy a kistestvéres mellé a balerinásat még megvettem, de nem hiszem, hogy ebből is lesz olyan kollekciónk, mint az Anna, Peti mesékből.

Az tűnt még fel, hogy sok mesénél a legkevésbé sem szempont, hogy hangosan fel lehessen olvasni. Leírva még semmi gáz, felolvasni viszont kész nyelvtörő – a szerkesztőknek gondolnia kéne erre. Ebből a balerinásból például ez a mondat:

“A balettholmikat árusító boltban csodaszép balettdresszek lógtak, melyekhez tüllszoknya is tartozott.”

Azóta rájöttünk, hogy Boriról rajzfilmek is készültek, ezek fent vannak a Youtube-on is, úgyhogy Zsófi főleg azokat nézi mostanában. Egy másik új kedvence az Így neveld a sárkányodat – nekem ez nem tetszett előzetesen, és tulajdonképpen utólag is azt gondolom, hogy dögunalmas, egyfolytában páholják egymást a vikingek meg a sárkányok, és a film csak robbanásokból áll. Viszont tény, hogy nem félelmetes, és miután Gabiék ajánlották, megnézhette Zsófi is, és azóta is folyton nézi (még csak az első részt látta).

Augusztusban az történt még, hogy a lányok nyaralni mentek anyósomékhoz két hétre, úgyhogy volt társaságuk, volt udvar, jó levegő, Zsófi jobban is evett, mint itthon szokott. A hazatérést viszont megszenvedte kissé, mert elkövettük azt a hibát, hogy nem hagytunk neki időt a visszaszokásra. Egyik nap a hazaút, és másnap reggel már vittem is óvodába, pedig kellett volna egy-két nap, amíg visszaáll. A második napon már sírt az oviban, a harmadik nap beteg lett… Erre majd máskor figyelni kell.

Zsófi és Dóri, 2014. augusztus

Dórinak mindegy volt, hogy Buj vagy Budapest, ő csak kajázik, nő és aranyos, és boldogan mosolyog minden arcra. Most már átalussza az éjszakákat, kissé talán túlságosan is, mert este fél 8-kor Noémi leteszi és másnap 9-kor úgy kell kelteni. El is visszük vérvételre, mert talán vérszegénység miatt alszik éjszaka ennyit, de mivel nappal normálisan ébred és sokat van fenn, annyira nem aggódunk. Noémi is többet tud így aludni, csak Zsófival kell még kijárkálnia éjszaka pisilni…

Azt figyeltük még meg, hogy Dórinak borzasztó erős hangja van. Amikor sír, olyankor nincs mellette beszéd, telefon, tévé vagy zene, akkor csakis Dóri hallatszik. Valami olyan frekvencián sír, ami betölti a teret és kizár minden más hangot. Talán az evolúció miatt van, hogy ha egy kisbaba sír, azt mindenkinek meg kell hallania, például mint kiderült, a vasbeton falon túl a szomszédoknak is… Mondjuk nem szokott sokat sírni, csak ha fáradt és álmos, tehát főleg estefelé.

A legaranyosabb mutatvány pedig, amikor panaszkodik. Ez is akkor van, ha már fáradt, ezért nem vidám, de még nem sír, és az e-ö hangok kombinációival mondja el, ami éppen a kis szívét nyomja. Érdekes lenne tudni, ilyenkor mire panaszkodik valójában…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük