Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még a kilencvenes évek népszerű, Egy rém rendes család című tévésorozatára. Ebben a főszereplő Al Bundy cipőeladóként dolgozott, és a sorozat egyik legviccesebb történet-szála is a munkahelyéhez kötődött, ahol Bundy botrányos, egyben rendkívül vicces módon szolgálta ki a hozzá forduló molett hölgyeket. A Tűsarok és kamatláb című könyv szerzője nem tévésztár, hanem etnográfus, akit szakmai érdeklődés vezetett a cipőboltba. Az viszont közös a könyvben és a tévésorozatban, hogy mindkettő vicces – Mirja Tervo ugyanis nagyon szimpatikus írói eszközt: az iróniát választotta ahhoz, hogy a cipőboltban eltöltött másfél évet bemutassa az olvasóknak. Iróniával ír saját magáról és a cipőbolti jelenségekről is, ami egyrészt szórakoztatóvá, másrészt könnyen emészthetővé tesz egy máskülönben nem túlságosan érdekes témát. A könyv ugyanis tényleg semmi másról nem szól, mint hogy milyen élet folyik egy New York-i luxuscipő-boltban.
A szerző a könyvben sorra bemutatja mind az eladók, mint a vevők legjellemzőbb típusait. Az eladók mindegyikének megvan a maga hatékony módszere az eladáshoz, de szükségük is van rá: a boltban csak az maradhat alkalmazott, aki hétről hétre megfelelő értékben produkál eladást. Emiatt egymással is versenyeznek az eladók: aki belép a boltba és jó vevőnek látszik, igyekeznek minél előbb maguknak megszerezni. Mirja Tervo részletesen kifejti az ehhez szükséges módszereket és trükköket – magyar szemmel érdekes olyan cipőboltról olvasni, ahol az eladók versenyeznek egymással a vevők minél jobb kiszolgálása érdekében.
A könyv legnagyobb részét azonban a vevők bemutatása tölti ki. A szerző nagyon pontosan meg- és kiismerte őket másfél év alatt, például a magas sarkú cipőt a nők a legkevésbé azért veszik meg, hogy kényelmesen tudjanak járni benne – bár a boltban fenntartanak egy külön szekciót a „kényelmes” cipőknek is… Az eladók számtalan roncsolt lábfejet látnak a munkájuk során, de hamar hozzászoknak a lyukas zokni, lyukas harisnya látványához, valamint a gombás, büdös lábakkal való munkához is, bár ez utóbbiakat már ők is nehezebben bírják…
Megismerhetjük a jó és rossz vevők közötti különbségeket is. A jó vevő gyakran és sokat vásárol, velük az eladók is közeli viszonyt alakítanak ki. Különösen az idősebb férfi eladók udvarolnak szívesen az idősebb hölgyeknek – a hölgyek a figyelmet, az eladók pedig a jutalékot kapják jutalmul. A szerző külön megfigyelte és elemezte a férfi kísérők szerepét is a boltban: másképp viselkednek a párok, ha a férfi fizet vagy ha a nő magának veszi a cipőt, és az is érdekes, bár nem meglepő, hogy a férfiak többségét egyáltalán nem érdekli a nő választása. A boltban olyan férfikísérő is volt, aki az egyik kényelmes kanapén még aludt is egyet, amíg a nő válogatott, majd ébredés után szó nélkül nyújtotta át a hitelkártyáját…
A rossz vevők lehetnek krónikus visszaküldők, időpazarlók, turisták vagy egyszerűen csak szegények, az eladók nagy pontossággal előre tudják mindenkiről, hogy mire számíthatnak. Megismerhető a könyvből az üzletmenet is, az évszakokat tekintve például a bolt mindig előre jár, ősszel hiába is keresnénk nálunk például csizmát… A könyv a 2008-as gazdasági válság idején ér véget, amikor a szerzőt másokkal együtt kirúgják, mert az emberek már nem vásároltak annyi cipőt 500 és 1000 dollár közötti áron.
Szociológiai szempontból nem nyújt különösebb újdonságokat a könyv, a bemutatott vásárló-típusok és bolti szituációk eddig is ismertek voltak. Az érdekes helyszín mégis érdekessé, az ironikus stílus pedig szórakoztatóvá teszi a könyvet. (Mirja Tervo: Tűsarok és kamatláb. 2013. Typotex Kiado, 240 oldal, 2800 forint)
Szatmári Péter
Élet és Tudomány, 2014. március 7.