Zsófi, ötvenegyedik hónap, Dóri, mínusz negyedik hónap

Dóri most már akkorákat rugdos, hogy szabad szemmel is tisztán kivehető, csak úgy hullámzik néha Noémi hasa tőle. A jelek szerint a pici tehát jól van, Noéminek viszont terhességi cukorbetegsége lett. Emiatt pillanatok alatt kikupáltuk magunkat vércukor-témában, az eredmény pedig az Update1-es kaják iránti rajongás lett. Schobert Norbit ugyanis nagy általánosságban nem tartom egy géniusznak, a torna-lemeze viszont jó, és az az igazság, hogy az Update kaják is nagyon jók. A bolti ételek is – a hagymakenyeret kivéve, annak szörnyű a szaga -, de különösen a rendelhetők. Finomak, nagy adagok, hosszú időre eltelítik az embert és tényleg nem megy fel tőlük a vércukrod.

Zsófinak a hónapban farsang volt, amit a Télapóhoz és a karácsonyhoz hasonlóan többször is megünnepelt. Farsangoltunk az Europarkban, egy ritka rosszul megszervezett rendezvényen: nem kaptunk welcome-fánkot, pedig a gyerekeknek tett ígéreteket jó lenne betartani, és nyoma sem volt a farsangi felvonulásnak sem. Végül kézműveskedtünk, volt játékvásár, vettünk fánkot pénzért, szóval nem volt nagy gáz, de az Europarkban nem szoktunk így csalódni. Volt farsang az oviban is, az egyáltalán nem volt csalódás, jól sikerült, illetve a Helen Doronban is, bár ott nem volt külön rendezvény, csak az órákra beöltözve mentek be a gyerekek tündérek, lepkék és még Batman is.

Mivel Noémi most itthon van, Zsófival kipróbáltuk, megúszhatja-e az influenza-járványt, ha nem nagyon engedjük közösségbe. A farsangokra azért elment, el is kapta az influenzát, úgyhogy három napig lázas volt megint. Most éppen tüszős mandulagyulladása is van, de már legalább nem lázas. Az a tanulság, hogy félig elszeparálni nincs sok értelme a gyereket, főleg ha közben én is élvezem a hármas metrón az összes tüsszögő, köhögő ember társaságát, mielőtt hazaérkezek.

Február elején volt nyílt nap a Helen Doronban, nagyon klassz volt, mert megmutatták, milyen elképesztően sokat megért már Zsófi angolul, illetve abban is segített, hogyan gyakoroljunk vele itthon. Közben felsőbb osztályba is léptek (az előző szakaszt zárták le a nyílt nappal), új füzeteket és CD-ket kaptak, új dalok is vannak, némelyik, mint például a Hokey Cokey nekem is bejött. Drága sajnos a Helen Doron iskola, de egy jól kitalált, jól felépített és működő rendszer, világosan látni, hogyan vezetik el a gyerekeket hosszabb távon az alapos nyelvtudáshoz.

Összeírtam, miket tanult meg Zsófi ebben a hónapban: az “A” betűt, ki- és bemászni a kádba egyedül (sámli segítségével), elhozni és visszavinni a bevásárlókocsit (beleértve a százforintos érme elhelyezését és kivételét), valamint bezárni a folyosón a rácsot. Az embernek néha fel sem tűnik, milyen tempóban fejlődnek a gyerekek, mert a hétköznapok sodrásában fel sem figyelünk minden apróságra, és természetessé válik, például hogy Zsófi kiismeri magát a sarki közértben. De abba is durva belegondolni, hogy OK, négy év alatt idáig eljutottunk, és milyen lesz majd nemsokára az egészet totál elölről kezdeni Dórival…

Zsófi a Sparban vásárol

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük