Zsófi, negyvenkilencedik hónap, X – mínusz hatodik hónap

Sajnos ez a hónap is részben kórházban telt, Noémi ezúttal a kisebbik lányunkkal került kórházba. Valószínűleg a köhögést tett be neki, ami lassan hónapok óta itt van köztünk – állítólag nincs járvány, de mindenki köhög, a teljes rokoni és ismerősi kör, az irodában, a metrón, mindenhol mindenki. Öt napig volt Noémi kórházban, ami lelkileg is rossz volt, Zsófinak és nekem is, bár úgy tűnt, Zsófi viszonylag jól viseli az anyja hiányát. Utólag vettük csak észre, hogy már nem szeret elmenni itthonról, még a közértbe se, és mint kiderült, szegénykém azért akar mindig itthon lenni velünk, nehogy addig betegek legyünk… Logisztikailag is kihívás volt a kórházba bejárni: Noémi új orvost választott, aki a Péterfy-ben dolgozik, nem az Istvánban. Látogatás szempontjából ég és föld: órákat kellett metróznom minden nap, hogy 40-50 percet a feleségemmel tudjak tölteni.

Zsófit ezalatt anyukám segített ide-oda eljuttatni, óvodába, onnan haza, egyszer náluk is éjszakázott, ez természetesen nagy segítséget jelentett. Ha csak egy tanácsot adhatnék a kezdő szülőknek, a legfontosabb, hogy segítségetek legyen! Legyen nagyszülő, bébiszitter, akárki, akire a gyereket rábízhatjátok, mert hihetetlenül nagy segítséget jelent. Mondom ezt azoknak a kollégáimnak a nevében is, akik a gyerekük születése óta nem voltak se moziban, se színházban…

Noémi azóta veszélyeztetett terhesként itthon van, ágynyugalmat is előírtak neki, vagyis a háztartás ellátása rám maradt. Nem is lenne gond, sokkal jobb úgy mosogatni, hogy Noémi közben itthon van, mint ha nincs itthon, ez a legkevesebb, csak a vasalást és a porszívózást nem sikerült még sehogy se megszeretni, ezeket utálom, a többi OK.

Zsófinak pedig véget ér az első szezonja az óvodában, jól sikerült, szeretik ott és ő is szeret bejárni. Volt karácsonyi műsoruk, az is jól sikerült, aranyos volt, Noémi is meg tudta már nézni. A legjobb az volt, hogy megtanulták Tóth Anna: Télapó című versét, ami szerintem borzasztóan aranyos, itthon is mindig elszavaltatom Zsófival és mindig meg is hatódok rajta.

A Télapóval is találkozott Zsófi, az idén háromszor, az óvodában, az angolon és Noémi munkahelyén. Plusz hozott neki csomagot a dédiékhez, a nagyiékhoz és itthon is… Néha elgondolkozom, vajon mennyire hisz ő a Télapóban, és azt hiszem, Zsófi szerint ez csak mese, amivel szórakoztatjuk őt, és ez rendben is van. Rudolf történetét is nagyon szereti, már vagy tízszer elmeséltem neki este, lefekvés előtt, és van róla klassz, zenés videó is. A Takinfóban a bulin arcfestés is volt, innen a kép:

Zsófi a Télapó ölében ülve

Még a múlt hónapban voltunk Zsófival színházban, életében először. Az Operettszínházban néztük meg az Oszi boszi című zenés, mesés darabot, Oszvald Marika volt a címszereplő. Klassz volt, Zsófi is élvezte, különösen a hercegnőt (aki amúgy királynő, de Zsófi most a hercegnőkért rajong). Azt nem értem csak, miért kell mind a moziban, mind a színházban 11 órakor kezdeni a matinékat. A gyerek napirendje ugyanis az, hogy kb. nyolckor kel, délben eszik, jó esetben 13 órakor altatjuk. A 11 órás kezdés a lehető legrosszabb, mert délelőttre még más programot is ki kell találni, 11-re pedig már pont elfárad.

A dadogása még tart, de nem mindig észlelhető, talán tényleg csak olyankor, ha gyorsabban gondolkodik, mint ahogy beszélni tud. Egyébként pedig nagyon jókat mond, nemrég például sétáltunk a közértbe, és megláttuk a karácsonyfát a másik oldalon a téren. Megkérdeztem, megnézzük-e, mire Zsófi széttárta a kezét és azt mondta: -Hát én látom innen is, de ha akarod, apa…!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük