Zsófi – negyvennyolcadik hónap, X – mínusz hetedik hónap

Lesz még egy gyerekünk, Zsófinak pedig kistesója! Jelen állás szerint ő is lány lesz – másodiknak inkább fiút akartunk volna, hogy olyanunk is legyen, de nem gond, valószínűleg a két lány is pont elég változatosságot jelent majd, és legalább Zsófi ruháit is fel tudjuk használni újra.

Viszonylag korán kihirdettük a pici érkezését – a harmadik hónap után szokás csak, mert addig nagyobb esély van a vetélésre, viszont különféle gyakorlati szempontok miatt most korábban szóltunk mindenkinek. A legfurcsább az adókedvezmény igénylése volt: a picinek még biztosra vehető neme sincs, nem hogy neve vagy adószáma, ezért a formanyomtatványon is csak egy X-et írhattam róla, de azért adókedvezményt már fogunk kapni utána… Még a családból sem tudta mindenki a hírt, amikor én már végigjártam vele a főnökeimet, a HR-est és a pénzügyi osztályt, sőt, a formanyomtatvány mellé nőgyógyászati igazolás kellett, amely szerint a gyermek egy bizonyos napon megfogant – szerintem egyébként tévedett egy napot a doki, mindegy – és Noémi egy bizonyos napon majd 90 napos terhes lesz, és onnantól jár a pénz. Csupa olyan adat, ami iránt a felsorolt kollégák egyike sem feltétlenül érdeklődött volna túlságosan, de ha nincs papír, nincs adókedvezmény se…

Zsófi elég jól fogadta a kistesó gondolatát, persze most még nem tudja, valójában mekkora változásokat jelent majd… Az első változás az lett, hogy szobát cseréltünk. A pici miatt ez még nem lett volna sürgős, Zsófi viszont egyre több időt töltött a szobájában, vagyis ő a kicsi és sötét szobájában játszott, mi pedig a nagy és napfényes szobában aludtunk – hát kicseréltük. A változást Zsófi gyorsabban megszokta, mint én, mert neki ugye a tágas nagyszoba jutott, nekünk viszont a csupasz falak és a kevesebb hely. Lassan azért berendeződünk, vettünk polcot is, világítós Kindle-t is, és vezetékes helyett a mobiltelefon ébreszt, amire ráadásul saját ébresztő zenét tudok feltölteni, most már csak a levegőtlenséget kell megszoknom.

Zsófi pedig szépen fejlődik, egyre önállóbb például a fürdésben és az öltözködésben, mindkettőnél egyre kevesebb a teendőm, egyre kevesebb a macera. Megismeri az O és I betűket, ugye a nevéből – durva, hogy szép lassan meg fog tanulni olvasni. Már se a kerületi újságot, se a magyarul frissen megjelent Forbes magazint nem engedte kidobni, amíg ki nem olvasta… Az angol is jól megy neki, most először fordult elő például, hogy ő tudta egy szó jelentését, én meg nem (ladybird – katicabogár), és társasjátékoztunk is úgy, hogy szabályosan, kockadobásokkal haladtunk előre, és aki előbb beért a célba, az nyert. Kétszer is ő nyert, kizárólag a szerencséjének köszönhetően, mondjuk nem tudom, mi lett volna, ha mindkét alkalommal én nyerek, gondolom sírás, és a szerencsejátékok alapjainak elmagyarázása.

Van most némi beszédhibája, időnként dadog. Állítólag én is így jártam ennyi idősen, és a gyerekek jelentős része is így jár, mert a gondolataik gyorsabbak a beszédkészségüknél és félúton elakadnak a szavak. Zsófi nem mindig dadog, néha simán, gördülékenyen tud beszélni, néha viszont eléggé küzdenie kell, hogy kimondja, amit akar, remélem, ez el fog múlni gyorsan, magától.

Zsófi tortával és virággal

Megtartottuk a negyedik születésnapját, sőt egész ünnepség-sorozatot tartottunk szüleimnél, itthon Noémi családjával, Szigetszentmiklóson és az óvodában is. Az oviban nagyon aranyosak, az ünnepelt kap egy kis koronát (szerintünk varázslósapkának néz ki, de mindegy, korona), ebéd után van tortázás és éneklés, és az ünnepelt választhat mesét is. Zsófi tortáján volt négy kis virág, külön története volt, hogy kiknek adta oda őket, ugye a legjobb barátainak (mínusz Izabella, aki aznap sajnos beteg volt). Az itthoni ünneplésnek szerintem a torta volt a fénypontja, Nóra igazán kitett magáért, és hercegnős-barbis, nagyon szép, és nagyon finom tortát sütött Zsófinak. Az ajándékok közül pedig a ménesnek volt a legnagyobb sikere, három kis ló egy istállóval, plusz anyuka és apuka ló, azóta Zsófi állandóan a lovakkal játszik. Kapott Barbie-babákat is, de ők sajnos azóta is a szekrényben várják a sorukat, annyiban viszont örülök, hogy a lovak jöttek be neki jobban, hogy már megvannak a karácsonyi ajándékai is: további nyolc darab ló…

Just for the record: éjszaka most éppen a jegesmacival alszik, az óvodába viszont továbbra is hűségesen a mosómacit hordja alvós állatnak. Töretlenül népszerű a Baby Looney Tunes is – a meglevő nyolcvan részhez letöltöttem a hátralevő hatvanat még, hogy nagyobb legyen a választék.

Egyik este szellemeset akart itthon játszani, ami mint kiderült, sima fogócska, viszont amikor elkapnak egy szellemet, azt a csapdához kell vinni… Kíváncsi lennék, melyik épelméjű szülő nézett Szellemirtókat az óvódás gyerekével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük