Okosórák – új, viselhető informatikai eszközök (Élet és Tudomány)

Az informatikai cégek régóta kutatják, mi lehet a következő eszköz, ami a táblagépekhez hasonló érdeklődést kelt, és aminek a kifejlesztése ahhoz hasonló hasznot hoz a gyártónak. Az egyik ilyen ígéretes terület a „viselhető” eszközöké, azok közül is elsősorban a szemüveg és az óra tűnik befutónak. A Google okosszemüvege már ismert, de még csak fejlesztési fázisban van, okosórák viszont már elérhetők, megvásárolhatók. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy olyan kelendőek is lesznek, mint a táblagépek.

Az okostelefonok széles körben elterjedtek, és szinte minden olyan funkcióval — telefon, fényképezőgép, rádió, számológép, zene-, videólejátszó, internet-böngésző stb. — rendelkeznek, amire a hétköznapok során többségünknek szüksége lehet. Egyet nem tudunk a telefonnal megtenni: kényelmesen a kezünkön hordani. Ezért az okosórákat a gyártók nem is önálló eszköznek képzelik el, szerintük okostelefonokhoz kapcsolva lehet őket igazán kihasználni. Egy okosóra végeredményben tehát nem más, mint egy második képernyő a telefonhoz, ami azonban gyorsabban és kényelmesebben elérhető, mint a zsebünkben levő, jóval nagyobb készülék.

Takarékos kapcsolat

Az okosórák Bluetooth-technológiával tartanak kapcsolatot a telefonnal. Ez a vezeték nélküli kapcsolódási lehetőség az elektronikai készülékek körében széles körben elterjedt, vezeték nélküli billentyűzetek, egerek, telefonok és autós kihangosító-rendszerek is használják. Minden okostelefonban is elérhető ez a kapcsolódási lehetőség, aminek azonban van egy hibája: a használata relatíve nagyon sok energiát igényel, így a kapcsolat fenntartása gyorsan lemeríti mind a telefon, mind az óra akkumulátorát. A mai okostelefonoknak egyébként is az egyik legnagyobb hibája, hogy az akkumulátoruk túl gyorsan lemerül, így ha az órával is folyamatosan kapcsolatot kell tartaniuk, az csak ront a helyzeten. Sőt, esténként immár az órát is bedughatjuk majd melléjük a konnektorba.

Samsung Galaxy Gear

Pontosan erre a problémára kínál megoldást a 2006-ban kifejlesztett, 2010-ben a Bluetooth 4.0-ás specifikáció részévé vált Bluetooth Low Energy-technológia. Ezt általában Bluetooth Smart-néven reklámozzák, és a használata a klasszikus Bluetooth-kapcsolat áramfogyasztásának alig 1-5%-a! Igaz, csak feleakkora távolságokat lehet áthidalni vele (maximum kb. 50 métert 100 helyett) és az átvihető adatok mennyisége is sokkal kisebb (1-2 Mbit helyett 0,27 Mbit), de egy karóra és egy telefon összekapcsolásához mindez bőven elegendő, a mindennapi használat során az alacsonyabb áramfogyasztás a fontosabb szempont.

Az első Bluetooth Smart-technológiával ellátott mobiltelefon 2010-ben jelent meg, általánosan azonban máig sem terjedt el, csak néhány felső kategóriás készülékben érhető el (ha okosórát is vásárolnánk az okostelefon mellé, érdemes utánanézni a technikai részletek között).

Természetes elvárás lenne, hogy az okosórák is támogassák ezt a szabványt, de még ez sem általános. Egyébként minden további nélkül használható együtt olyan óra és olyan telefon, amelyek csak a különböző Bluetooth verziókat támogatják, az üzemidő szempontjából azonban értelemszerűen olyan készülék-párost érdemes választani, ahol mindkettő ismeri és kihasználja az alacsonyabb áramfogyasztással járó, modernebb verziót.

Amit nézünk

Az okosóráknak, ha már a telefonok második képernyőjeként értelmezzük őket, kritikus pontja a képernyője. A kijelzőnek egyszerre kell jól láthatónak lennie és kevés áramot fogyasztani, ez pedig két tökéletesen ellentmondó követelmény. A jelenleg kapható órák kijelzői általában a monitorokról ismert LCD, vagy a mobiltelefonokról ismert AMOLED típusú kijelzőkkel rendelkeznek. Ezek mindegyike jól használható, az egyes termékek között azonban lényeges eltérések vannak. A Pebble okosóra LCD-kijelzője például csak fekete-fehér és nem érintésérzékeny, a készüléket tehát csak gombokkal lehet vezérelni. Cserébe a kijelző nagyon keveset fogyaszt, és az óra 4-5 napig használható feltöltés nélkül. Más készülékek AMOLED-kijelzője színes és érintésérzékeny, viszont naponta tölteni kell.

Ahogy minden számítógépet és mobiltelefont, az okosórákat is valamilyen operációs rendszer működteti és teszi kezelhetővé. A gyártótól függ, hogy saját rendszert fejleszt az órához (Sony, Pebble) vagy meglevő operációs rendszert specializál, ahogy a Samsung a mobiltelefonok világából ismert Androidot. Az operációs rendszer segítségével az óra önállóan (mobiltelefonhoz való kapcsolódás nélkül) is használható, de ami ennél is fontosabb: speciális alkalmazásokat lehet írni hozzá. Manapság ugyanis bármilyen új informatikai készülék piaci bevezetéséhez alapvető elvárás, hogy új alkalmazásokkal bővíthető legyen a használhatósága. A gyártók maguk is készítenek alkalmazásokat a készülékeikhez, a felhasználói igények mindegyikét azonban képtelenek kielégíteni, így lehetőséget adnak a programozóknak új szoftverek készítésére. Naponta jelennek meg például új óra alkalmazások a Pebble-höz, amelyek az időt elegáns, vicces vagy érdekes formában mutatják meg ugyanazon képernyőn. Ez persze csak a legnyilvánvalóbb ötlet, de minden más funkciónál is fontos, hogy egyre jobban ki lehessen használni, egyre jobb ötleteket lehessen megvalósítani, illetve hogy továbbfejlesztett szoftver-verziókkal a meglevők is egyre szebbek és kényelmesebbek lehessenek.

Pebble okosórák különböző időkijelzéssel

A funkcionalitás korlátait a készülékek fizikai összetevői határozzák meg, például a képernyő mérete vagy az akkumulátor kapacitása. Ugyanakkor egyre több fizikai részegység van az órákban is: a gyorsulásmérő és a rezgőmotor mindegyikben megtalálható, de némelyikben már mikrofon, hangszóró és fényképező is, egyre bővül tehát az a kör, amire az órát használni lehet. Nézzünk ezekre is néhány példát!

Időjelzéstől a fényképezésig

Viszonylag sokféle órát ismerünk: van számokat mutató, némelyik csak az óra-perc értékeket mutatja, mások a másodperceket is, esetleg együtt más időzónákkal és a napi dátummal. Az okosóra előnye, hogy a vásárlás után is változtatni tudunk, ezek közül melyiket részesítjük előnyben. Az „óra” ugyanis csak egy alkalmazás a sok közül, ami számtalan módon testre szabható, és módosítható az is, hogy az időn kívül mit kívánunk még a képernyőn látni. Annak sincs akadálya, hogy elegáns környezetben csak két mutató látsszon, futás közben viszont a pulzusunk is, kerékpározás közben az aktuális sebességünk, a metrón pedig az újonnan beérkezett üzenetek.

Mindenki ismeri az érzést, amikor egy rossz pillanatban érkező hívás vagy üzenet megzavarja, mert kellemetlen, esetleg fizikai nehézségekbe ütközik elővenni a telefonunkat. Tárgyalás közben vagy egy tömött buszon sokkal diszkrétebb, ha az üzenet egyszerűen csak megjelenik az órán, ahonnan leolvashatjuk, mintha csak az időt néztük volna meg. Ez a működés bármilyen jellegű üzenethez beállítható: bejövő telefonhívás, SMS, e-mail, Facebook-értesítés, naptári esemény — a telefonnal ellentétben az óra mindig kéznél van!

Samsung okosórák

Amint korábban láttuk, a mobiltelefon egyik legnagyobb előnye, hogy számtalan más eszközt tud egyszerre helyettesíteni. Az okosórákkal szembeni fenntartások egyik oka, hogy túlságosan sok eszköz már nem maradt, amit helyettesíteni kellene — ami mégis maradt, az általában főleg a sportolással kapcsolatos. Minden okosóra rendelkezik például három irányban működő gyorsulásmérővel, ami kitűnően használható lépésszámlálásra. Ha valakinek orvosi tanácsra napi kilencezer lépést kell megtennie az egészsége érdekében, nem kell külön lépésszámlálót vennie, egy okosóra is megteszi helyette.

Bár logikus lenne és a vonatkozó fejlesztés is megindult már, a ma kapható okosórákban külön GPS egység még nincsen. Vagyis ha kilométer-számlálást vagy sebességmérést szeretnénk igénybe venni, akkor a csatlakozó mobiltelefonnak is elöl, a GPS-műholdakat látó helyen kell lennie. Az viszont tényleg az óra mellett szól, hogy ha stopperként használtuk, az eredményeket nem kell külön leírni és feldolgozni. Az óra automatikusan fel tudja tölteni azokat a telefonunkra, az pedig igény szerint az internetre, ahol összehasonlíthatjuk a korábbi eredményeinkkel és mások hasonló adataival. Megoszthatjuk az eredményt a Facebookon, táblázatokat, diagramokat készíthetünk belőle, és mindehhez az adatokat se megjegyeznünk, se külön leírnunk nem kell, az óra önállóan elvégzi ezeket helyettünk.

Az okostelefonok a legkülönbözőbb kiegészítőkkel vannak felszerelve, az egyik ilyen „extra” a távirányító. Az órával a telefont, a telefonnal pedig a tévét lehet kapcsolgatni — ha a mindennapokban kényelmesnek bizonyul ez a megoldás, semmi akadálya sincs az elterjedésének. Az pedig már ma is hasznos lehet, ha a telefonokat, mint mp3-lejátszókat tudjuk az óránkról vezérelni. Sokan hallgatnak már ma is okostelefonon zenét, és ha bármilyen átkapcsolásra van szükségük, elő kell venniük a készüléket a zsebükből, majd a művelet után ismét eltenni. Az órával ez a mozdulat megspórolható, a zenelejátszó programok távvezérlése a ma kapható okosórák egyik leginkább előtérbe helyezett (reklámozott) funkciója.

A legolcsóbb telefonkészülék is rendelkezik kamerával, természetes az igény, hogy az órákba is beépítsék őket. Persze ahogy a telefonoktól, úgy az óráktól sem lehet tökéletes minőséget elvárni, inkább csak a pillanat gyors  rögzítésére, megragadására alkalmasak. A Samsung Galaxy Gear okosóra fényképezője például 1,9 megapixeles, auto-fókuszos és BSI-szenzoros – utóbbi eddig csak a drágább okostelefonokban volt elérhető, és a jellemzője, hogy a fényérzékeny felület maximalizálásával rossz fényviszonyok mellett is jobb képminőséget biztosít.

Igaz, a konkrét készülék egyik legtöbbet bírált tulajdonsága, hogy az optikát a szíjban helyezték el, ami a leggyorsabban elhasználódó, legnagyobb igénybevételnek kitett rész. Kétséges tehát, hogy az óra meddig lesz egyáltalán használható fényképezőgépként, de a technológia alapvetően adott, és idővel természetesen egyre fejlettebb, egyre jobb minőségű optikák megjelenése várható a karórákban is.

Olvasóink közül biztosan sokan emlékeznek még a nyolcvanas évekbeli Knigth Rider című tévésorozatra, amelyben Michael, a főhős az óráján keresztül tartotta a kapcsolatot KITT-tel, az önállóan közlekedő, vicces személyiségű autójával. Az óra segítségével beszélgettek, sőt Michael az órát használta nyomrögzítésre is. Önállóan közlekedő autók vannak — nincs még engedélyezve a használatuk, de már léteznek —, most már óra is kapható ahhoz, hogy az autónkat azon keresztül szólítsuk magunkhoz…

Szatmári Péter
Élet és Tudomány, 2013/43. (2013. október 25.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük