Zsófi, negyvenhetedik hónap

Zsófi továbbra is nagyon szereti az óvodát, néha kifejezetten lelkesedik érte. Bevezették például a “napos” szerepkört, minden asztaltól van egy gyerek, aki aznap segít a dadusnak teríteni. A sorrend az óra járásának megfelelően halad – ezeket mind Zsófi magyarázta el -, és mivel amúgy is szeret pakolászni és segíteni is, imád napos lenni, utoljára már anyósoméknál is részben ő terített meg a családi ebédhez. Koncert is volt az oviban ismét, ahol lehetett ülni, állni, ugrálni vagy táncolni is, vannak szülinapok, szóval majdnem minden nap egy élmény neki. Az is jó a közeli óvodában, hogy gyakrabban összefutunk a csoporttársaival, például volt Mihály-napi búcsú, ott együtt lovagolhattak és játszhattak Lindával, aztán egyik este a focipályán találkoztunk és labdáztunk Mátéékkal…

Valamennyire azért érezni rajta, hogy a változás megviseli a kis lelkét, érzékenyebb lett és a szokásosnál jobban oda kell figyelnünk arra, nehogy megbántsuk valamivel. De ez a bölcsinél is így volt és az itthoni kisebb-nagyobb változások után is mindig, úgyhogy nem aggódunk emiatt.

Részt vettünk az első születésnapi zsúron: Dorián négy éves lett és másokkal együtt minket is meghívtak az ünneplésre. Sajnos betegségek miatt végül csak hárman voltak összesen, de a szülőkkel és az unokatesókkal együtt már jó társaság jött össze és nagyon jól szórakozott mindenki. Érdekes volt látni, Zsófi milyen ösztönösen megbízott Doriánban – nagyon összeszoktak annak idején a bölcsiben.

Dorián szülinapi buliján

Mivel nőtt a mozgásigénye és állandóan ugrált a lakásban is, vettünk neki egy trambulint. Három napig mint a nikkelbolha, egyfolytában ugrált rajta, néha negyedórákat is, kis megszakításokkal. Aztán mintha elvágták volna, teljesen ráunt, most már elő sem szoktam venni, mert nem érdekli egyáltalán. Majd azért előveszem néha, ha nagyon nem bír magával itt a lakásban…

Sokat rajzol, amire alighanem az oviban szoktatták rá. Egyáltalán nem baj, rajzolgasson csak, szeret színezni is, sőt kis feladatokat old meg, például ki kell választani és színezni az egyforma figurákat, követni a ceruzával a vonalat meg ilyenek. Először túlzásnak tűnt, hogy már most elkezdjük felkészíteni az iskolára feladatlapokkal, de az az igazság, hogy imádja őket, szépen végigcsinálja mindet, és örül, hogy képes rá. Nagyon sokat fejlődött is a rajzolásban – meglett az első értelmezhető önálló rajza is, felismerhetően virágok vannak rajta, el fogom tenni emlékbe, főleg, hogy nekem rajzolta…

Sokat fejlődött a kommunikációban is, például feltűnően klasszul tud elmagyarázni dolgokat. Fejlődött a mozgásban is, táncol, focizik – a vegyes ovis csoport jellemzője, hogy a picik nagyon hirtelen nagyon sokat fejlődnek minden területen a nagyok mellett, valószínűleg ezt látjuk most Zsófin is. Az István a királyt például sokat hallgatom mostanában, de az Alföldi-féle rendezést videón már nem nagyon mertem megmutatni neki, ugye mindenféle durva konfliktus van benne, nem gyereknek való – gondoltam először. Aztán két hét múlva mégiscsak együtt néztük tévén és simán megértette az összes konfliktus lényegét, azt is, hogy csak színházról van szó, játékról, és együtt énekelgettük a szép dalokat. OK, a véres részig néztük csak, mert amikor Stohl lebaltázza a ló fejét, az még erős lenne Zsófinak, meg aztán a sok halott, de mondjuk az elejéhez már kellően felnőtt a pici lányunk.

Anyukámnak vettünk egy táblagépet, hogy fel tudjon kapcsolódni a számítógépes világhálózatra, és tudok már neki e-mailt is küldeni. Határozott célom volt, hogy akkor is láthasson anya képeket, ha nem találkoznak Zsófival személyesen, és tényleg készítek és küldök is neki majdnem minden nap. De ehhez nem veszem elő a fényképezőgépet, általában nincs is nálam, úgyhogy nagyon sok képet készítek Zsófiról mobiltelefonnal. Eddig nem is nagyon tudtam ilyet elképzelni, pedig tessék, egy létező indok, szituáció és igény arra, hogy a telefonom minél jobb minőségű fényképeket tudjon készíteni (újabb érv a Nokia és a Windows Phone mellett, nem mintha bárkit is meg kellene győzni róla).

Az időjárás viszont ritka bolond volt októberben: az utcára már téliesen kellett felöltözni (egyes napokon), zárt térben viszont mindenhol nagyon meleg volt, például itthon a lakásban és az oviban is. Ráadásul ha reggel még hideg van, nagykabát és sapka, tíz órakor, amikor kimennek az udvarra, viszont már meleg, mit adjunk a gyermekünkre, amit majd az óvónéni segítségével újra felvegyen és ne fázzon, de ne is legyen melege? Érdekes rejtvény, jó megoldások vannak, csak nem minden nap könnyű eltalálni őket – várható volt, hogy Zsófi megfázik. Az összes rokon és ismerős gyerek is volt beteg mostanában emiatt, az utcán is mindenki köhög és krákog, a zárt metróban különösen, úgyhogy Zsófi is köhécsel kissé, reméljük, hogy nem lesz belőle komoly láza és betegség.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük