Zsófi, negyvenhatodik hónap

Abszolút zökkenőmentesen vette Zsófi az óvodát: egyik héten még bölcsődébe járt, másik héten már óvodába és a világon semmi gondja nem volt ezzel. Kedvesek az óvó nénik, kedvesek a gyerekek, ezzel valószínűleg szerencsénk is volt, bár a hasonló helyzetben levő ismerőseinknek sincs különösebb problémája. Az egyetlen különbség, hogy akik “tiszta” csoportba kerültek – így nevezik, ha egykorúak a gyerekek -, egy-két alkalommal még sírtak, a vegyes csoportba kerülők, mint Zsófi viszont egyszer sem. Ennek az a különbség lehet az oka, hogy az első esetben mindenkinek új a helyzet és húsz nyugtalan gyereknek kell megszoknia az óvodát, a vegyes csoportban viszont nyugis, rutinos óvodások veszik körül az újakat, akikre egy ideig az óvónő is jobban tud koncentrálni

Attól féltem még, hogy a nagyobb gyerekek majd bántják, stresszelik a kisebbeket, de erről szó sincs, amennyire Zsófi elmeséli, a konfliktusokat teljesen normálisan rendezik el. Elvették például Zsófi fogkeféjét, de szólt az óvó néninek és visszakapta. Másnap az alvós maciját vették el, de azt is visszakapta, máskor a biciklijét, de azt már egyedül is vissza tudta kérni arra hivatkozva, hogy rajta van a jele. Zsófi viselkedéséről is jókat hallunk, szívesen is jár be, az óvónők is tényleg kedvesnek tűnnek, szóval egyelőre minden idilli.

Az is jó, hogy az óvoda rengeteg programot szervez: koncert, természetvédelmi nap játékokkal, lesz majd kirándulás, úszás, torna, sószoba, és egyébként is foglalkoztatják őket, például autót készítettek, hajót, és sokat is rajzolnak. Az óvoda közelsége is nagyon hasznos természetesen, csak átmegyünk az út túloldalára és kész, nyertünk fél órát minden reggelre. Sajnos nem tudjuk alvásra fordítani, mert Noéminek ettől még indulnia kell dolgozni, ezért lejárunk még reggel is a játszótérre, hogy Zsófi addig is mozogjon és levegőn legyen. Máskor a közértbe is elmegyünk majd, hogy elintézzük a napi bevásárlást, vagy egyszerűen csak otthon maradunk és játszunk.

Zsófi foci közben

Hirtelen iszonyatosan megnőtt Zsófi mozgásigénye. Várható volt, Vekerdy Tamás több könyvében is olvastam, hogy élettani szükséglet ebben a korban a sok mozgás, mert az agyuk a testüknél gyorsabban fejlődik, és ezt csak sok mozgással lehet kompenzálni. Úgyhogy Zsófi folyton megy, fut, délutánonként nem lehet itthon maradni vele, menni kell mindig le a játszótérre vagy sétálni. Régebben mindig a nyakamba kellett venni, ha mentünk valahová, most ez megszűnt, egyrészt mert óvodás nagylányokat nem viszek a nyakamban, másrészt úgyis rohan inkább fel és alá. A postáig régen alig jutottunk el, most viszont elsétáltunk hármasban, és amíg Noémi feladott egy levelet, Zsófi kilenc alkalommal nyargalt át ott a kis hídon és körben vissza, és akkor sem elfáradt, hanem Noémi érkezett vissza és indulni kellett. Voltunk egyik vasárnap a Népligetben is, ott Zsófi egy egész délutánt eltöltött azzal, hogy mint a kiskutyák, visszahozta a labdát, amit eldobtam neki.

Itthon is volt egy jó húzásunk, amikor rászoktattuk Zsófit, hogy a reggelit ne a tévé előtt fogyassza el, hanem együtt étkezzünk a konyhában. Valahol olvastam, hogy kezdeményezőbbek lesznek azok a gyerekek, akik együtt esznek a családdal a konyhában, és Zsófiról ma pont ezt mesélte az óvónő, hogy kezdeményező típus, szól, ha szeretne valamit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük