Róma

Elmentünk Rómába egy kétnapos városnézésre – azért két napra, mert ennyi időre mertük Zsófit itthon hagyni szüleimnél. Mindenki azt mondta, hogy kevés lesz, de egyáltalán nem, a főbb nevezetességeket jó szervezéssel simán meg lehet nézni ennyi idő alatt. Persze ha valaki jobban el kíván mélyedni például Raffaello műveinek a csodálatában, azt is meg tudom érteni, de mi két nap alatt is nagyon sok szépet láttunk.

Először utazási irodával akarunk menni, de aztán láttam, hogy ők se csinálnak mást, mint hogy megrendelik a fapados repülőjegyet és lefoglalják a szállást, plusz a jutalékuk, a csoportos út pedig eleve fel se merült, hogy ne kelljen másokhoz igazodni. Meg annyian mások is simán leszervezik az ilyen útjaikat önállóan, nem lehet olyan nehéz, gondoltam, és tényleg nem is volt semmi gond. Az mondjuk feltűnő, hogy a Ryanair mennyivel durvább stílusban akarja lehúzni az utasokat, mint a Wizzair, és az is fontos tanulság, hogy ha szállást foglalsz az útra, vidd magaddal a foglalást, azon ugyanis praktikusan fel van tüntetve a szállásod pontos címe, de ezektől eltekintve minden simán ment.

A kulturális benyomásaink is jók voltak: amikor a pályaudvaron egy rosszul öltözött férfi leszólított minket, valójában csak útba akart igazítani, talán ez a munkája, amikor pedig egy utcasarkon álltunk kissé elveszve, egy ötöltönyös úr kifogástalan angolsággal felajánlotta a segítségét, és az okostelefonjával az interneten rákeresett a szállodánk nevére, hogy megadja nekünk a hiányzó házszámot. Maguk az utcák viszont koszosak, zsúfoltak, hangosak és minden nagyon drága, mégis érdemes elmenni, mert Róma minden más várost magasan ver a kis területen belül elhelyezkedő történelmi műemlékek tekintetében.

Ezek egy része korábbi kulturális élményeinkből is ismerős volt: a pápaválasztásokat és a Da Vinci-kódot (update: természetesen az Angyalok és démonokra gondoltam, az az igazi római városnézős film) gondolom nem is kell magyarázni, Az édes élet egy jelenete a Csinibaba egyik jelenetében szerepelt, Hipervándor a Colosseumban. Aztán Legyetek jók, ha tudtok – Loyolai Szent Ignácnak valami csodálatos templomot szenteltek Róma belvárosában, ahol turisták alig voltak, olasz katolikus hívők, több százan viszont hangulatos zenés misét tartottak. Még Néri Szent Fülöpnek is szenteltek valakik egy kis kápolnát az egyik metrómegállóban – OK, eleve méltatlan a hely és zárva is volt, de így is klassz volt véletlenül beleütközni a metrólépcsőn lefelé sétálva. Könyvben pedig nagy rajongója vagyok Steven Saylor Gordianus-sorozatának, ami az ókori Rómában játszódik. Az egyik emlékezetes jelenetben Gordianus felmászik a Palatinus dombra és körülnéz – hát mi is felmásztunk a Palatinus-dombra és körülnéztünk, nekünk is szép volt. Jártunk az épületnél, ahol a szenátus ülésezett, bár sajna zárva volt, végigjártuk viszont belülről is a Vesta-szüzek házát – annak idején bemenni is életveszélyes volt, mármint nem közvetlenül, hanem mert a szüzeket tényleg szűznek akarták megőrizni. Gordianus a vonatkozó regényben persze bejutott, és most bejutottunk mi is.

A Via Appia maradt csak ki a tervezett látványosságok közül – az időnkbe belefért volna, azzal nem számoltam csak, hogy milyen fáradtak leszünk. Szombat délután volt, hőség, nyolc órányi városnézés után ültünk a Circus Maximus szélén és néztük, ahogy a gladiátorok mérkőznek egymással (volt egy ilyen bemutató műsor éppen), és képtelenségnek tűnt, hogy még továbbmenjünk a külvárosba kirándulni. Megnéztük viszont a Szent Pál Bazilikát, és milyen jól tettük, nekem még jobban tetszett, mint a Szent Péter Bazilika, mert nincs túlbonyolítva, viszont óriási és gyönyörű.

Ha valaki szintén elmenne Rómába, pár apróság, amit a neten mások nem írtak meg:

  • a városon belüli útvonal megtervezéséhez a Google Maps tökéletesen megfelel, de legyen nálad offline is használható térkép,
  • a tervezéshez érdemes előre átolvasni a metrómegállók nevét, mert a legtöbb helyre azzal a legegyszerűbb eljutni: Ottaviano – San Pietro (Szent Péter tér), Spagna (Spanyol lépcső), Vittorio Emanuelle (a legszebb műemlék a városban), Colosseo, Circo Massimo, Basilico S. Paulo…
  • (szeptember közepén) se a Colosseumnál, se a Vatikáni Múzeumnál nincs nagy sor, a Szent Péter Bazilikánál van, de az is folyamatosan halad
  • mindenhol vannak pizzaárusok, de nem nagy szám, viszont a mangó fagyi eszméletlen finom – fagyizni érdemes sokat, nem pizzázni
  • ezt-azt bevásárolni a “Despar” üzletekben lehet – mi itthon is a Sparba járunk vásárolni, otthonos érzés volt
  • a csontszerű anyagból készült Colosseum makett bent a Colosseumban 14 euró, a repülőtéren 6 euró, az utcán többnyire 1 euró.

A Facebookon viszonylag jól sikerült elrejtenem a vonatkozó fotóalbumot, most kirakom ide is a Flickr-ről linkelve:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük