Zsófi, negyvenötödik hónap

Egy-két nap még hátravan, de Zsófi lényegében kijárta a bölcsődét. Másfél évig járta, és tökéletesen elégedettek vagyunk: szinte minden alkalommal kiegyensúlyozott, kipihent és jóllakott gyereket kaptunk vissza. Szocializálódott, barátokat szerzett, rendet tanult és egyáltalán: vigyáztak rá, testileg és lelkileg is. Elégedettek voltunk a gondozónőkkel, a környezettel és a társasággal is. Azt gondoltam, hogy itt majd edződünk kicsit a szülők közötti konfliktusokhoz, a nevelőkkel szembeni konfliktusokhoz, de ilyenek nem voltak, sikeres együttműködéseket folytattunk például ajándék-ügyekben, fényképeket cseréltünk, büszke is vagyok az egyik képre, amit Bencéről készítettem, néhány napja 30 lájkot kapott a Facebookon.

A kaja minőségét lehetne emelni esetleg: ha például a felszolgált ételt egyik gyerek sem eszi meg a társaságból, azt lehet, hogy nem kellene tovább a választékban tartani. Az pedig nagyon durva, hogy mindenki fizetését emelték: az óvónőkét, az ápolónőkét, de a bölcsődés gondozónőkét nem, és hogy mennyire nincsenek megfizetve. Volt is erről aláírás-gyűjtés a bölcsiben, természetesen aláírtam: a gondozónők a pici gyerekeinket szeretettel, féltéssel gondozzák, etetik és pelenkázzák, de alig tudnak megélni belőle.

Zsófi társait is elég jól kifogtuk: volt közöttük verekedős, de a gondozónők azt hiszem, elég jól visszafogták az ilyesmit. Zsófit egyszer-kétszer, ha bántották, mármint amikor mi is tudomást szereztünk róla, de őt is láttam úgy rákiabálni egy kislányra, hogy az elsírta magát. De nem ez volt a jellemző, hanem kialakultak kis társaságok, amelyekben jól tudtak együtt játszani. Zsófinak is mindig volt ilyen állandó játszótársa, ahogy másoknak is megvolt a kis párja, barátai.

Az óvoda ehhez képest durva változás lesz: sokkal több gyerekre jut kevesebb óvónő, a gyerekek nagyobbak is lesznek Zsófinál (vegyes csoportba került). Ugyanakkor aki bölcsis volt, óriási előnyben van, mert már ismeri és megszokta a napirendet, a társaságot és hogy a gondozónőhöz/óvónőhöz fordulhat a problémáival. Érdekesség, hogy az oviban nem lesz beszoktatás: hétfőn reggel ugyanúgy elindulunk majd, csak a bölcsi helyett az oviban fogom otthagyni, kíváncsi leszek, mit fog szólni hozzá.

Csoportkép a bölcsiben

Volt Zsófinak egy kisebb elszakadási válsága a hónap elején: a nyáron és a nyaralás alatt hozzászokott, hogy folyamatosan anyával van, illetve a Balatonon végig hármasban voltunk, nehéz volt feldolgoznia, hogy ismét otthagyom reggel a bölcsiben, egy ideig sokat sírt ilyenkor. De aztán lassan elmúlt, sokat segítettek a gondozónők is a kedvességükkel.

Otthonra kapott egy asztali naptárt, hogy megismerje lassan, és minden nap beírom neki, hogy mi lesz a programja. Mivel nem tud olvasni, ezért felolvasom neki, és mindig meg is beszéljük. Így pontosan látja, meddig jár bölcsibe, mikor lesz hétvége, mikor megy szüleimhez, így talán kevésbé éri váratlanul, ha egyszer csak mindenki otthon marad és nem kell bölcsődébe menni (mivel szombat lett).

A viselkedése pedig annyira követi a miénket, hogy megtanulta a helyreutasítást is: ha valamit rosszul, helytelenül csinálunk Noémivel, szabályosan ránk szól: Ne egyél már annyit, apa! – Vicces, amikor a nem egészen 4 éves kislányom szemrehányást tesz, és ráadásul igaza van…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük