Zsófi, negyvennegyedik hónap

A hónap elején Zsófi sajnos ismét kórházba került, mert a torokgyulladása ráhúzódott a tüdejére. A tüdőgyulladás pedig súlyos és veszélyes, úgyhogy ez elég rossz időszak volt nekünk, de szerencsére a Heim Pál kórházban jól tudták kezelni. Azt viszont a kezelés eredményességétől függetlenül szomorúnak tartom, hogy az egészségügyi rendszerünkben már a fiatal, kb. Noémivel egyidős doktornők is úgy szocializálódnak, hogy utasítanak és lekezelnek minket ahelyett, hogy partnerként kezelnének és elmagyaráznák, megbeszélnék velünk a véleményüket.

Persze van azért haladás, például mindenki azt kérdezi tőlem, Zsófival bent lehettünk-e mi is a kórházban. Régen szegény gyerekek egyedül voltak bent napokig, ami elég nagy trauma lehetett nekik a betegségen kívül is, de most már egy szülő végig bent maradhat velük nap közben és éjszakára is. Igaz, Noéminek első éjszaka még nem jutott külön ágy… A főnököm mesélte, hogy korábban ő is ugyanígy járt és egy sámlin töltötte az éjszakát a kisfia mellett, aztán egy hétig fájt a dereka… Noémi viszont simán befeküdt az ágyba Zsófi mellé (ami egyébként tilos, de attól még ez volt a jó megoldás).

Az eredeti terv erre a hónapra az volt, hogy mivel a bölcsiben szünet van, egy-egy hétig vigyáz rá Nóra, mindkét nagymama, egy hétig Noémivel lesznek Bujon, majd végül a nyaralás hármasban. Nagyjából tényleg ez is történt, Zsófi élvezte is, bár szerintem nem pontosan értette, hogy miért tölti az időt hol itt, hol ott, hol ezzel, hol azzal. Aztán a Balatonon már szinte tökéletes volt egy hétig csakis hármasban lenni, Zsófi ezt is nagyon élvezte.

Zsófi egy játék lovon lovagol

A hónap végére azt vettük észre, hogy nagyon sokat fejlődött a beszédkészsége. Nehéz érzékeltetni, hogy pontosan hogyan, de sokkal jobban tudunk beszélgetni, megbeszélni dolgokat, ő is jobban ki tudja fejezni magát, és jobban meg is érti, amit mondunk neki. Például az üdülőben a fák elegendő árnyékot adtak, a kis sátorra ezért nem volt szükség, és ezt egy héttel később pontosan el is tudta magyarázni anyukámnak.

Zsófi e havi új szenvedélye a gyöngy: van egy kis kollekciója műanyag gyöngyökből, azokkal néha egy órán át is szépen eljátszik. Kell hozzá néhány edény, ami lehet pohár vagy akár szemüvegtok, esetleg hajgumik, és azokba szortírozza a gyöngyöket. Ha azt akarjuk, hogy szórakozzon el egy kicsit egyedül, csak oda kell adni neki a dobozt a gyöngyökkel és máris le van kötve egy időre.

Életében először elvittük moziba: a Puskinban nézték meg Noémivel a Micimackót. Egy kicsit fáradt volt, mert a 70 perces filmet 10:30-kor kezdeni az ő időrendjéhez képest egy kicsit késői, de ettől függetlenül szó nélkül, figyelmesen végignézte, ahogy megkeresik az erdőben Füles farkát. Ami még feltűnt, hogy a Micimackó előtt leadták a Gru 2 reklámját, és Zsófinak túl durva volt, mondta, hogy ezt nem akarja megnézni. OK, nem gondolom, hogy ez a bemutató konkrétan rossz hatással lett volna a személyiségére, de elvi szinten az a véleményem, hogy ha már van ez a korhatáros besorolás, akkor egy korhatármentes film előtt egy korhatáros filmek a bemutatóját sem kellene leadni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük