Zsófi, negyvenegyedik hónap

Az április az Öltözködés Hónapja volt, Zsófi megtanult teljesen egyedül felöltözni és levetkőzni. Óriási dolog ez, reggel például eddig felöltöztem én félig, aztán felöltöztettem őt teljesen, aztán én is vettem cipőt, kabátot, táskát. Most viszont párhuzamosítható a kettőnk öltözködése, ami legalább 10-15 perc tiszta nyereség, sőt, olyan is volt, hogy pólóban, utcai nadrágban kérdezte, veheti-e a cipőjét, miközben én még reggeliztem, pizsamában… A bölcsiben ő az egyetlen, aki egyedül átöltözik és el is pakolja a ruháit a szekrényébe – lassabban végzünk így, mint mások, de úgysem sietek, és később nyilvánvalóan sokszorosan megtérül majd ez az idő.

Ebben a hónapban sajnos ismét beteg volt – háromnapos hétvégét töltöttünk Kisbéren, és valószínűleg a szállodában levő medencéből kapott el valamit. Magát a fürdést egyébként nagyon élvezte, nagyokat ugrott a medence széléről, csak sajnos telement ilyenkor az orra-szája, vízzel és bacilussal is. Mire hazaértünk, már lázas volt, de szerencsére két nap alatt kigyógyult belőle. Így festett vízbe esés előtt:

Zsófi a vízbe esik

Volt a bölcsiben fotózás, ahol az önálló képei kissé furák lettek: most legalább nem félt, de őszinte mosolygás helyett csak grimaszokat vágott… Készítettek viszont közös képeket Doriánnal, a kis barátjával, azok eszméletlen jók, kedvesek és hangulatosak lettek (szándékozom majd kirakni belőlük, de nagy felbontásban még nincsenek meg). Bírnám, ha Zsófinak ezután is, mondjuk egész életében ilyen kis kedves, nagy dumás barátai lennének, beleértve természetesen egy bölcsődés kisfiú ártatlanságát is…

Voltunk még a Könyvfesztiválon, aminek a könyvfesztivál részét Zsófi nem annyira élvezte, velem ellentétben Badár Sándor poénjait sem, viszont kapott fagyit, lángost, megnéztük a halakat, volt gyerekkoncert, játszósarok – ez egy viszonylag gyerekbarát rendezvény és helyszín. A Millenáris játszótere ugyanakkor játékra teljesen alkalmatlan: dizájnos és “természetes”, csak játszani nem lehet egyik játékon sem (legalábbis 3 évesen nem, a nyolcévesek azért megoldják).

Zsófi és én a Millenárison

Még márciusban volt, hogy ünnepélyesen eltöltött egy éjszakát a szüleimnél, és most áprilisban még egyet. Más gyerekeknél teljesen természetes, ha pár napot a nagyszülőknél töltenek, és szerencsére Zsófinak sem okozott semmi problémát.

A viselkedésére pedig az jellemző, hogy iszonyú sokat beszél, ami klassz, mondja csak, ráadásul okosakat is mond. A villamostól a szüleimig tartó út a referencia nekem, azt eddig csak végigbeszélgettük, most viszont már ő egyedül is végig tudja magyarázni… Az angolban is fejlődik, nagyon érdekes, ahogy rákérdez egy-egy szóra a Baby Looney Tunesból. Ez nem azt jelenti, hogy egy-egy szót nem ért, hanem hogy egy-egy szót ért, de ha csak elkezdi megérteni egy átlagos Dodó-rész szövegét, már az is nagy dolog lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük