Zsófi, harminchatodik hónap

Zsófi három éves lett, és pont átmeneti korban van a kisbaba- és a kisgyerekkor között. Még pelenkát visel, de csak éjszakára. A kis kádban fürdik, de ha sietni akarunk, lehet őt zuhanyoztatni is. A beszédkészsége pedig utolérte az értelmi fejlettségét, amit megért, azt már vissza is tudja mondani (azt hiszem).

Az empátiás készsége fejlődött mostanában talán a legtöbbet, beleképzeli magát mások helyébe, megértőbb lett, illetve gyakran azt játssza, hogy ő kiskutya, kismacska, doktor néni és sok minden más. Egyszer például ő volt Anya, és úgy kérdezgette Noémit: Milyen volt a bölcsiben? Jól érezted magad? Megetted az ebédet? És aztán elment dolgozni…

Ebben a hónapban eljutottunk a reggeli bölcsibe-menet legnehezebb verziójáig: téli hideg volt és egyszerre esett az eső és a hó. Remélem, hogy ennél sokkal rosszabb már nem lesz, és büszke vagyok rá, hogy megoldottuk: ráadtam Zsófira egy csomó ruhát, plusz esőkabátot, csizmát, és nem a nyakamban vittem, mint máskor, hanem sétálnia kellett (hogy magam fölé pedig esernyőt tudjak tartani). Klassz volt: Zsófi ruhája nem ázott át, a csizmája sem, ő maga sem fázott, és szépen elsétáltunk a bölcsibe. Út közben még énekelgette is az aktuális kedvencét, hogy Ha végre itt a nyár és meleg az idő, az ember strandra jár… Az egyetlen problémám az volt, hogy ha rá van bízva, Zsófi elég lassan poroszkál, ezúttal viszont csak-csak sietni kellett volna, ha már egyszerre esik a hó és az eső…

Ismét új ágyat kapott, ez már a harmadik az életében, sőt ez már felnőtteknek való darab, akár én is kényelmesen elférnék rajta. Vagyis neki viszont még nagyon nagy, de ez még nem okozna gondot, a keret hiánya viszont újdonság, a szőnyeg felé semmi sem akadályozza meg, hogy az éjszakai forgolódása közben leessen. Tettünk is oda párnákat, meg a szőnyegre szivacsot, hogy meg ne üsse magát, ha leesne. Aztán éjszaka tényleg leesett, és nem is ütötte meg magát, sőt, a környezet olyan kényelmes volt, hogy szépen tovább aludt a földön, ott találtuk meg hajnali hatkor… Azóta kezd belejönni, az elmúlt héten már egyszer sem esett le, gondolom lassan beletanul, merre ne forogjon álmában sem…

Elvesztette egy barátját – Marci ugyanis óvodába ment, pont mire összebarátkoztak, mást sem hallottunk otthon, mint hogy Marcival mennyi mindent csináltak együtt. De nem nagyon viselte meg, néha elmesélte, hogy Marci már nincs ott, de nem lovalta bele magát a kétségbeesésbe. Most másokkal barátkozik, Fruzsi nevét hallom sokszor…

Beírattuk őt a Helen Dolon Early English nyelviskolába. A nyelvtanításban az a nehéz, hogy egy gyereket általában olyasmire lehet könnyen megtanítani, amit megkérdez, vagy amit lát mástól, vagy ami a szituációból adódik, például hogy nem megyünk át a piros lámpán. Ezeket mind szépen meg is tanulja – de hogyan fogjunk hozzá egy másik nyelv tanulásához? Helen Doron pontosan ehhez ad segítséget: egy füzetet és egy CD-t, és ha az utóbbit berakjuk, az előbbiben levő játékokat lehet játszani, és mindezeket otthon naponta, az iskolában pedig hetente egyszer vezetjük elő. Néhány angol szót Zsófi már most nagyon jól megért, a kis nyelviskolás hátizsákját imádja, ugrálni szeret, vonatozni és közben énekelni szeret, a nyelvtudása pedig gondolom, majd közben kialakul.

A születésnapjára összejött az összes közeli rokona a daróci dédit kivéve (vele másnap találkozott), és nagy ünneplést csaptunk. Kapott Smarties-díszítésű citromtortát kis katicabogarakkal, amelyeket rögtön le is evett róla, felfújtunk egy csomó lufit és azzal dekoráltuk ki a szobát, énekeltünk, ettünk-ittunk, és kapott orvosi vizsgáló készletet, színezőt, gyöngyfűzőt, hátizsákot, ruhákat, és egész délután élvezte a nagy társaságot.

Zsófi tortát eszik a születésnapján

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük