Zsófi, harmincötödik hónap

Ebben a hónapban Zsófi szobáját kissé átalakítottuk: kapott egy új szekrényt és most már a heverőn alszik, a rácsos ágyát pedig eltettük a leendő kistesónak. A heverőnek van egy külső pereme is (úgy fordítottuk, hogy ne essen ki éjszaka, miközben forgolódik), amin azonban könnyedén át tud mászni. Vagyis mostantól van az, hogy bármikor felbukkanhat az ágyunk mellett. Volt egy erőtlen próbálkozásom arra, hogy ne mászkálj a sötét lakásban egyedül, lányom, inkább szólj, hogy menjünk át hozzád, de ettől még simán átjön hajnali 5:50-kor hozzánk, ha felébred. Szerencsére esténként viszont mélyen alszik, éjszaka meg tényleg szól inkább, szóval eddig még csak reggel fordult elő, hogy egyedül kiszállt az ágyából és megjelent a miénk mellett.

A verbalitása nagyon sokat fejlődött, egyre többet megjegyez abból, ami elhangzik, másrészt nagyon jól fejezi ki magát új helyzetekben, nagyon jó kifejezéseket talál. Rózsaszínű volt az ég reggel: -Ki festette? A nyakamban ülve meglátta a kukásautót: -Mit találtam! Sárga tüskés izét kértem a készletből, de van narancs- és citromsárga is: -Melyiket? Az emlékezetét azonban még kiegészíti fantáziából, így nem mindig teljesen igaz, amiről beszámol – keveri a fantáziát a valósággal vagy a kérdést nem értelmezi igazán jól. A múlt héten például kizárólag krumplileves volt ebédre a bölcsiben (tényleg volt krumplifőzelék, egyszer), és még sosem hallottam, hogy Marcin kívül mással is játszott volna…

Nagyon sok dalocskát is tud már, szinte végig, néha kis segítséggel. Még a nyáron Laurát csodáltam, milyen sok dalt el tud végig énekelni egyedül, és jó látni, hogy lassan Zsófi is tudni fogja ezt. Ügyesedik is, egyedül vesz fel kesztyűt, elpakolja a ruháit a bölcsiben a szekrénybe, otthon fogast használ (felszereltünk neki egyet), és simán közlekedik fel és le a lépcsőkön egyedül. Nagyszerű az önfegyelme is: ha előre szólok, hogy valamiből ez az utolsó, könnyedén belenyugszik, sőt, ő maga is jelzi, hogy vége. Reggelente például Peppa Malac kalandjai után indulunk a bölcsibe, és ha a malacok már kifeküdtek a röhögéstől (…), Zsófi áll is fel és jelzi, hogy ennyi volt!

A hónap dilemmája az volt, milyen játékok illenek vajon a jelenlegi fejlettségi szintjéhez. Sem a túl egyszerű, sem a túl nehéz játékok nem kötik le, és nem könnyű belőni a megfelelő nehézségi szintet. A megoldás szerencsére nagyon gyorsan meglett: az Europarkban időközönként (talán havonta, még meg kell nézni) van használt játékok vására. Gyerekek és szülők tartanak bolhapiacot, és két-háromszáz forintért vannak hibátlan állapotban levő játékok. Vettünk is rögtön kettőt, amelyek nagyon jól beváltak, az egyik egy kirakós, nagyobb darabokból, a másik pedig egy tábla, amibe tüskéket lehet szurkálni. Ez utóbbi néha 15-20 percre is leköti, mert klassz alakzatokat lehet vele készíteni, és utána egyenként kinyomkodni őket a másik oldalon – tök jó. Az alábbi képen például érdemes megfigyelni a középen levő mintát a bohócról, majd a tényleges táblán, hogy Zsófi milyen jól elkapta a bohóc piros száját, illetve az arcán levő lila virágot.

Zsófi a tüskés kirakós játékkal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük