Zsófi, harmincnegyedik hónap

Elég jól sikerült visszaszoknia Zsófinak a bölcsibe, szeret odajárni és őt is szeretik a gondozónők. Mostanában sokkal inkább téma más gyerekek bölcsibe szoktatása: Jázmin, Nelli, Zoé és Kopi is most kezdett el bölcsibe járni, és szembesülni azokkal a problémákkal, amelyeken mi már átestünk: betegség, elszakadás, logisztika. Laura viszont már óvodás, és hintázás közben az óvodáról mesélt, például hogy megette az összes mákos tésztát, úgyhogy innen is gyűlnek már a tapasztalatok. Lobo is érdekeseket ír, az óvoda már eggyel bonyolultabb kihívás lesz a nagyobb gyerekekkel.

Zsófi tulajdonképpen már most is óvodába járna, ha tehetné, folyton emlegeti, ahogy azt is, hogy ő már nagylány. Meg is néztünk két szóba jöhető óvodát kívülről, Zsófinak tetszett, úgyhogy érdekes lesz, hogyan bírja majd, hogy még egy egész évig bölcsődébe kell járnia…

A múlt hónapban írtam, hogy immár folyamatosan tud beszélni, sőt beszélgetni is. Szüleimhez vittem el egyszer, és a villamos és a ház közötti negyedórás utat simán végigbeszélgettük. Szóba kerültek a házak, az ablakok, a kutyák, van egy nyúl út közben, és csak utólag kapcsoltam, milyen jól el tudunk már beszélgetni. Bár nem mindig megy ilyen jól, sőt, néha sok türelem kell a visszakérdezéseihez. Én azt hittem, hogy az idegesítő visszakérdezések majd csak 4-5 éves korában lesznek, pedig dehogy, most vannak itt! -Anya, az mi? -Almapaprika. -Csípős? -Csípős. -Mi? -Az almapaprika. -Ja… A Miért? kérdést is folyamatosan fel tudja tenni – aztán egy ideig tudok értelmes válaszokat adni, egy idő után már nem…

Három új kedvenc rajzfilmje is van, Micimackó, Mickey Mouse és Bogyó és Babóca. Micimackó hatásától egy kicsit félek: Micimackó ugye kis fekete felhőnek akarja kiadni magát a méhek előtt, és ezért belehempereg a sárba. Később fejjel belebújik a mézes csuporba, Tigris folyton birkózik –  kész elmeosztály, mint közismert, és mivel Zsófi mindent leutánoz, kíváncsi leszek, a Micimackóból mi fog megragadni benne. A Minimaxon meg van Krypto, a szuperkutya – ha lenne női párja, úgy hívnák: kripta. Zsófi abból azt nézte ki, hogy a leeső kismacskát a szuperkutya röptében elkapja. Zsófi ezt úgy játszotta el, hogy én feküdtem az ágyban, ő felmászott a térdemre, onnan ledobta a vakondot, aztán utánacsúszott és elkapta… Egy olyan sorozatot szeretnék már látni, ami annak ellenére érdekli őt, hogy a résztvevők az asztalnál ülnek és szépen esznek, aztán szépen alszanak…

A legérdekesebb élménye a hónapban a kakas volt, ami az egyik közeli ház tetején trónol. Erdélyi magyar kollégám írta, hogy ez feléjük is szokás, és tényleg klassz – Zsófi napokig mesélte, hogy a ház tetején van egy kakas, ami nem igazi, hanem játék, nem kukorékol, és szembesütött a nap, ezért láttuk feketének. Egyszer anyukám hozta haza a bölcsődéből, Zsófi külön elvitte megmutatni neki a kakast – ez is érdekes egyébként, hogy tájékozódni tud már a házak között.

Kakas van a ház tetején

Egyszer pedig bementek a gyógyszertárba Noémivel, és volt egy kis asztalka papírokkal és ceruzákkal. Zsófi szépen leült és rajzolni kezdett, néha ránézett Noémire, hogy megvan-e még, vásárolt-e már. Amikor Noémi láthatóan végzett, Zsófi is felállt, és közölte: -Jövök! – és mentek együtt kifelé – nem egy problémás gyerek. Az alábbi kép pedig a könyvtárban készült, ahol szintén szépen elrajzolgatott, amíg én válogattam neki könyveket, és még egy fél órát…

Zsófi a könyvtárban egy kisasztalnál rajzolgat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük