Klasszikusok Kindle-re, avagy újabb téves cikk az Indexen

Ha úgy merül fel a kérdés, hogy vegyünk-e Kindle készüléket az iskolás gyerekünknek, hogy azon olvassa el a kötelezőket, a válasz viszonylag egyszerű: ha a könyveket máskülönben egyenként megvásárolnád, akkor a Kindle olcsóbb, egyszerűbb és kényelmesebb választás. Ha csak kölcsönöznéd őket vagy eleve megvannak otthon, akkor a Kindle megvásárlása felesleges. Az első esetre azt érdemes még tudni, hogy az összes kötelező klasszikus mű ingyenesen, legálisan és Kindle-kompatibilis (Microsoft Word) formátumban elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Ezt az alapvető szintet az Index két újságírója együtt sem tudta megugrani, és egyrészt elbonyolították a kérdést, másrészt ostobaságokat írtak le újságcikként (előzmény: Téves cikkek az e-könyv olvasókról). Eleve rossz nyomon indultak el, amikor könyvkiadókhoz fordultak információkért: a klasszikus művek elektronikus változatának beszerzéséhez nincs szükség a kiadók közbenjárására, fel sem merül problémaként a DRM vagy az áfakulcs. Ingyen le lehet tölteni őket az internetről.

Lehetne persze értelmes kérdéseket is feltenni a témával kapcsolatban, például hogy szabad-e ilyen drága készüléket a gyerek kezébe adni, hogy érdemes-e csak a kötelezők miatt megvenni egy Kindle-t, esetleg van-e olyan része a kötelezőknek, ami nem érhető el azonnal elektronikusan és ingyen az interneten. Értelmes kérdések helyett azonban különböző bugyuta problémák vannak felvetve a cikkben:

De mire jó az e-könyv a közoktatásban azon kívül, hogy az ötezer oldalnyi kötelező olvasmány elfér a demokratikus iskolaköpeny zsebében?

Ha az összes kötelező olvasmány egyszerre elfér a zsebedben az nem elég?

sokan olvasnak tabletekről is, amiket nem tekintünk e-könyv-olvasónak, mert nincsen nekik remegésmentes e-ink képernyőjük.

Remegésmentes! Idősebb olvasóim talán láttak még ún. katódsugárcsöves monitort, aminek nem remegett, hanem vibrált a képe, mint a régi tévéknek is. A tabletek kijelzője azonban már nem vibrál, viszont világít, ami a könyvolvasáshoz valóban nem feltétlenül ideális.

A kötelező olvasmányokat kiadni hálásnak látszó feladat, ezek azok az ún. hosszú farokba tartozó könyvek, amikre mindig igény van, nem kell hirdetésre költeni külön, hiszen az irodalomtanár maga a direkt marketinges.

Ezek után csodálkoztam volna, ha a szerzők pont a hosszú farok, mint üzleti modell lényegét fogták volna fel (itt van pl. az én egy bekezdéses összefoglalóm róla). Amit évente százezer példányban (minden adott évfolyamos gyereknek egyszer) eladnak, az pont, hogy az abszolút mainstream – a hosszú faroknak éppen az ellenkezője. Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük