Zsófi, harmincegyedik hónap

Zsófi szobatiszta lett! Noémi írt már erről, én csak kiegészítem, például a korábbi próbálkozásokról: volt bilije régóta, meg WC-szűkítője is, és fürdés előtt mindkettőre rá is szokott ülni. Udvariasan, a mi kedvünkért eltöltött egy kis időt, aztán ment fürdeni, más nem történt. Olyan ötletet is olvastam, hogy nyitott ajtóval kell ügyintézni nekünk is, hogy a gyerek lássa, hiszen végül is ez egy természetes dolog. A játszótéren szóba hoztuk ezt az ötletet, mint ami azért egy kicsit sok lenne, mire kiderült, hogy a fél társaság eszerint jár el…

A nyerő ötlet végül az lett, hogy Noémi egyszerűen nem adott Zsófira pelenkát, csak bugyit. Aztán ha a bugyiba pisilt be, akkor elégedetlenek voltunk, ha néha a bilibe, akkor ünnepeltük őt, és szép lassan összeállt neki, hogy miről lenne szó, és a bátorságot is összeszedte hozzá. Ahhoz is kell egy érettség, hogy vissza tudja tartani a szükséges ideig, ennek is most jött el az ideje. Múlt csütörtökön már bugyiban volt, és most először szólt előre, hogy pisilni kell. Noémi hozta is a bilit, ráült, de semmi. Ezt háromszor eljátszották, negyedszerre viszont bingó, és azóta Zsófi gyakorlatilag szobatiszta, csak éjszakára kap még pelenkát.

Érdekes volt még, hogy a bölcsőde hogyan működött együtt az átállásban. Vannak ugyanis történetek a rossz megoldásról, amikor lustaságból és nemtörődömségből a szobatiszta gyereket is visszaszoktatják a pelenkára, de szerencsére itt nem ez volt a helyzet. Itt az a szabály, hogy ha Zsófi néhányszor szól előre, akkor már ők is engedik bugyiban tartózkodni. Mondjuk én is nyomást gyakoroltam azzal, hogy a második napon már eleve bugyiban vittem őt be reggel… Egyszer történt is baleset, de Zsuzsi néni azt is a saját hibájának nevezte, mert nem biztatta Zsófit eléggé a pisilésre, szóval azt hiszem, jól intézik az ügyet, ezzel a bölcsődével ilyen szempontból is szerencsénk van.

Zsófi a libegőn, az ölemben ülve

Érdekes volt, mennyit váltogatta Zsófi mostanában az alvós állatkáját. Aludt együtt Csőrikével, a mosómedvével, a pónival, és mióta a póni mosásban van, Micimackóval is szépen elalszik.

Visszaszokott a tévénézésre, ami nem jó hír, bár összességében nem nézi annyira sokat. Én viszont úgy járok el, mint annak idején a Polgár-lányok édesapja: nézheti a tévét, de a Baby Looney Tunes véletlenül csak angolul érhető el mind DVD-n, mind a Youtube-on. Nem mondom, hogy a nyivákoló Csőrike vagy a hápogó Dodó kacsa a legjobb angoltanár, a böfögő Tazról már nem is beszélve, de ha már nézi őket, hát nézze angolul, így legalább a tévézésnek is van tényleges értelme.

Voltunk még Libegőzni – előzetesen féltem, hogy mennyire lesz biztonságos kisgyerekkel, nem lesz-e Zsófi nyűgös, nem fog-e túl sokat mozogni, ugrálni, kiesni. Aztán mások megnyugtattak, hogy a libegő biztonságos, és tényleg, a biztonsági korlát pont lekorlátozza az ölben ülő kisgyereket, és az út nem is olyan hosszú, hogy unalmassá váljon (ahhoz képest egyébként elég drága). Más kérdés, hogy Zsófi nem élvezte különösebben, nézelődött, de nem volt annyira nagy élmény. Legközelebb majd hajózni megyünk.

Megvan az első autótípus, amit Zsófi felismer: a Daewoo Matiz, bár ő csak Icipici Autónak hívja. Szokta értékelni az autókat méret szerint, főleg bölcsibe menet szórakozik ezzel, bár az értékítélete nem mindig megbízható: az új Suzuki Swift például mindig “Nagy Autó”, a hétszemélyes Ford kisbusz pedig általában “Kicsi Autó”. Imádja továbbá a Kukás Autót, a múltkor még köszönt és integetett is neki…

A végére egy közhely: a mobiltelefonba nem azért kell minél jobb optika, mert pótolni tudná a fényképezőgépet, hanem mert a fényképezőgép nincs mindig ott, amikor vicces téma adódik, amit meg akarsz örökíteni. Mint például ez:

Zsófi, sapkával takarja el az arcát

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük