Zsófi, huszonkilencedik hónap

Új munkahelyem van, ami új élethelyzetet is jelent. Márciusban az alapítványnál már csak hat órát dolgoztam naponta, tehát fél háromkor felálltam az asztaltól, a délutánt pedig együtt töltöttem a családdal. Most viszont ötkor állok fel az asztaltól, hatra érek haza és csak az estéket töltjük együtt. Megmaradt viszont a két fix közös programunk, az esti fürdetés, illetve reggelente továbbra is én viszem Zsófit a bölcsibe, és persze megmaradtak a hétvégék is, szóval nincs ezzel igazából semmi probléma.

Ebben a hónapban az volt a jellemző, hogy Zsófi kezd egyre tudatosabban viselkedni az ösztönösség helyett. Reggel például húzza az időt. Nincs különösebb kifogása a bölcsi ellen, de azért otthon szórakozni apával jobb, úgyhogy mindenféle csellel késlelteti a készülődést. Fél óráig nyámmog például a kaján. Ha Zsófi eszik, az akkora csoda, hogy általában tiszteletben tartjuk, de amikor fél óra alatt sem fogyott el egy 7 centis kakaós csiga, az már gyanús lett. Úgyhogy rákérdeztem: azért húzod az időt, hogy később kelljen elindulni? Bólintott…

Azt is kitalálta, gondolom a bölcsiben kapta az ihletet, hogy megsértődik, játékból. Ilyenkor szólunk hozzá, ő viszont elfordul és nem reagál egyáltalán. Amikor anyukámmal csinálta ezt, ő azonnal kitalálta a megoldást: Zsófi, ne legyél méregzsák! Ez olyan vicces szónak bizonyult, hogy elnevette magát és a sértődésnek vége volt, sőt azóta is mindig ez történik, és rögtön visszakapjuk ismét a kedves kislányunkat.

Megvolt a húsvét, és mivel Noémi vett neki vízfestéket, ő maga festette ki a locsolóknak aztán átadott tojásokat. Papírra is szeret festegetni, illetve igazából csak összemázolja a papírt, és örül, hogy milyen klassz színes pacák lesznek rajta.

Zsófi tojást fest

Zsófia áprilisban teljesen leszokott a tévénézésről. Se Dodó, se semmi nem érdekli a tévében, hanem ehelyett a játékaival játszik vagy velünk, és mindezt teljesen magától! Imád viszont fényképeket nézegetni, könyveket lapozgatni, és azt is szereti, ha felolvasunk egy-egy mesét. A Youtube viszont bejön neki, ha sorra nézheti a videókat, amelyeket közösen kiválasztunk. Innen származik az e havi abszolút kedvenc, a Hull a pelyhes fehér hó című dalocska is, amelyet mindig nagy örömmel fogad, nem csak a videót, hanem a személyes eléneklést is. Sőt, együtt énekel velünk, legalábbis amennyire sikerül neki, egy-egy szótagot, de ez is teljesen új, hogy egy adott dalt kezdett el énekelgetni, nem csak úgy dúdol.

Új szavakat is tanult, például nagyon szépen kimondja, hogy cipő, és a dal “kiscipőcske megtelik” részénél mindig el is mondja. Amikor pedig új cipőt kapott, azt is ki tudta mondani, és amikor hazaértem, azzal fogadott, hogy “új cipő”. Ebben a hónapban az “az?” kérdést leváltotta az “oj?”, amit valószínűleg “hol?” lenne magyarul, legalábbis ha az adott kontextusban van értelme, ennek megfelelően adunk neki választ.

Apának, mármint az enyémnek az tűnt fel, milyen gyorsan tud Zsófi futni. A játszótéren utánaeredt egy másik gyereknek és huss, tényleg elég gyorsan szalad már. Az úszásnál is látszik, hogy fejlődik, például most már simán engedem, hogy egy-két másodpercig önállóan úszkáljon a víz alatt, csak azután veszem ki. Beugrani is megtanult, óriási békaugrásokat mutat be a medence partjáról, hogy aztán önállóan szépen felérkezzen a felszínre. Nemsokára talán megtanul odaúszni hozzám, illetve vissza a falhoz, végül is ez lesz majd az igazi úszás, amikor egyedül tud már haladni a vízben, végül pedig az, ha eközben levegőt is tud majd venni…

A jegyzőkönyv kedvéért: immár a kutyussal alszik Csőrike helyett, ismeretlen okból egyszer csak átállt, Csőrike azóta el van felejtve. Alvás közben még mindig tud újat mutatni: leveszi a zokniját, ami persze valahol érthető, senki sem szeret zokniban aludni, és eddig még nem is fázott meg tőle. Egy új pózt is bemutatott: a megszokott irányban feküdt, a takaró viszont alul volt, nem felül, a párnát pedig nem a feje alá rakta, hanem a lába alá…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük