Zsófi, huszonnyolcadik hónap

Idővel azért kialakult a reggeli indulás menete. A megoldás természetesen a tervezés és a módszeres végrehajtás, az eddigi tapasztalatokat felhasználva. Elsőként reggelizünk, majd ezután kell a “minden mást” összeszedni: beágyazni, Csőrikét és a saját dolgaimat eltenni. Ezután én felöltözök az irodai ruhába, majd Zsófit öltöztetem teljesen le, aztán teljesen fel, nagykabátig, végül én is kabátot és cipőt veszek és mehetünk. Ha időben felkeltünk, márpedig mostanában Zsófi mindig nagyon korán felébred (sóhaj), akkor szinte tetszőlegesen korán el tudunk így indulni. Ez a kép egy korai hajnalon készült, amikor még zilált volt a haja és pizsamában volt – de az új ruháját már kérte, hogy adjuk rá…

Zsófi még az ágyban, álmosan

Lelkileg is megerősödtünk mindannyian, Zsófi sem sír már, amikor ott hagyom a bölcsiben, és én is megszoktam lassan a gondolatot, hogy ott kell őt hagyni. A játszótéren több anyuka is kérdezett már a bölcsődéről, érdekes a tapasztalt bölcsis apuka szerepében lenni.

Ebben a hónapban feltűnően sokat fejlődött a beszédkészsége, valószínűleg összefüggésben azzal, hogy a bölcsődés társai közül is sokan beszélnek már. Sok új szót ki tud mondani, például bibi, dínó, ebéd, és bár kissé idegesítő, helyesen használja az “az” határozószót is, amikor ujjal rámutat valamire. Ez azért idegesítő, mert a mutatott helyen általában sok különböző tárgy van, és fogalmunk sincs, melyikre gondol, ahogy azt sem tudjuk, mit akar közölni a mutatott tárggyal kapcsolatban, elkérni azt vagy csak mutatni rajta valamit. Az?! Gondolom, igen…

A Köki Plázában dínókiállítás van, és klassz szombat délelőtti program Zsófival kettesben elmenni megnézni őket (amíg Noémi tanul). Eddig a Köki Plázába nem volt jó Zsófival menni, mert neki unalmas hely, szemben az Europarkkal, ahol körhintázni és helikopterezni lehet, de most már a Köki Plázába is van miért menni. Ráadásul a dínók pont azokat az alap mozgásokat végzik, amelyeket Zsófi 2 évesen is utánozni tud: ingatják a fejüket, artikulálatlanul üvöltenek és lóbálják a farkukat, utóbbit Zsófi a feneke riszálásával utánozza, iszonyú aranyosan.

Tovább tart a “hisztis” időszak is, bár Zsófi esetében ez nem jelent különösebben nagy jeleneteket, csak szándékosan elnyújtott, erős sírást. Általában csak akkor csinálja, ha hármasban vagyunk, semmilyen más leosztásban nem fordul elő. Persze mi sem mindig reagálunk jól. A helyes megoldás ugye, ha Zsófit akar valamit, hogy eldöntjük, megkaphatja-e, és aszerint járunk el. Csakhogy a döntés nem mindig teljesen egyértelmű, és Zsófi természetesen nagyon jó abban, hogy a kétes helyzeteket kihasználja. Felveszem-e a nyakamba hazafelé a bölcsiből, amikor sétálhatnánk is egyet? Kaphat-e enni valami mást ahelyett, ami előtte van az asztalon? Nézheti-e a tévében Dodót? Kell-e már menni fürdeni? A gyermek nagyszerű eszköz a döntéshozási és együttműködési képességeink fejlesztésére. És közben ilyen arcokat tud vágni:

Zsófi sértődött arccal

A fizikai képességei is fejlődnek, például a mozgásban. Egyre gyorsabban tud futni, egyre újabb játékokra tud a téren egyedül felmászni, és néha egész váratlanul jól old meg dolgokat. Például régen, ha kockákból tornyot épített, az 4-5-6 kocka után mindig leomlott, a napokban viszont könnyedén felépített egy 12 kockából álló tornyot. Nem is volt több kocka, de ahogy elnéztem, még tudta volna magasabbra is építeni, nagyon büszke voltam rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük