Zsófi, huszonharmadik hónap

Az első kamaszkorát éli Zsófia lányunk: a viselkedése hisztis, kiszámíthatatlan, dacos, ugyanakkor érzékeny – kíváncsi vagyok, milyen lesz majd igazi kamasznak. Gyakran nem teszi meg, amire kérjük. Vegye fel, amit elejtett, jöjjön ki hozzám köszönni és puszit adni, szálljon le onnan, álljon meg, menjen oda, semmit nem csinál meg elsőre. Megvárja, amíg kétszer mondjuk, vagy ötször, vagy amíg idegesek leszünk, próbálja kitolni a határokat. De nem sok sikerrel, egyelőre bírjuk türelemmel, egyszer tudta csak kihozni a sodrából az anyját, amikor elalvás helyett egyre csak beszélt és felült az ágyában. Akkor Noémi kiabált egy kissé, csak úgy volt hajlandó elaludni.

A döntéseinket egyébként sem változtatjuk meg attól, hogy neki nem tetszik, ez mondjuk alap, ami új, hogy ilyenkor azonnal sírni kezd. Legörbül a pici szája, szomorú lesz és keservesen sír, még könnyezik is, és mindezt pont ugyanennyi idő alatt abba is tudja hagyni, ha eltereljük a figyelmét. Azt az elvet követjük, hogy ami fontos, abban semmiképpen sem engedünk, ami nem fontos, abban viszont simán. Például fürdeni mindenképpen menni kell, ha eljött az idő, akárhogy is sír, azt viszont megválaszthatja, hogy ki vetkőztesse le, ha éppen ez az óhaja.

Fontos egységesnek lennünk Noémivel, mert egymás ellen is megpróbál kijátszani minket. Például ha egyedül vagyok vele otthon és telerakja a pelenkát, semmilyen problémát nem okoz, ha tisztába teszem. Ha viszont Noémi is otthon van, elég csak felajánlanom, hogy tisztába teszem, már bömbölve rohan az anyjához, Brühühü, Apuci Tisztába Akart Tenni! – nem mondja, de ez az értelme. Ha pedig a nagymama is nálunk van, akkor már Noéminek sem enged, rohan a mamához, Brühühű, Anya és Apa is Tisztába Akart Tenni!

Máskor meg kenyérre lehet kenni, bújik, puszikat oszt és aranyos. Továbbra is mindenben részt vesz itthon, beágyaz, takarít, kicseréli az elemeket a mérlegben, sőt anyukámmal a piacon bevásárolt, és kis kosárkában ő hozta haza a zöldségek egy részét.

Zsófi egy asztalkánál játék edényekkel játszik

A rossz idő miatt már nem tudunk játszóterezni, ebben a hidegben sajnos már nem lehet a homokozóban ülni. Éppen ezért a játszótéri társaságot sem látjuk, ezt kissé sajnálom, már csak Zsófi szocializációja miatt is. (Ez persze két hónapig lesz még probléma, januártól szocializálódhat eleget a bölcsiben.) Megvolt az első szezonbéli betegsége is, taknyos volt és egy napig lázas is, amiben az volt a legrosszabb, hogy napokig nem kapott levegőt az orrán át, szegény.

Új szavakat is tanulgat, hús, anya, mama, nagypapa, és a napi ügyekben is egyre többször jelzi szavakkal (szótagokkal) a mondanivalóját mutogatás helyett.

Úszni is járunk, de a többiek látványosan kisebbek Zsófinál, valószínűleg még egy órával később kellene járnunk a legnagyobbak ottani csoportjába. Addig is külön feladatokat kap, víz alatt kell úszni, deszkával kell mutatványokat végrehajtani, és a karkörzést is lassan csinálnia kellene a víz felszínén (amiből majd a gyorsúszás lesz egyszer).

Megtaláltuk a módszert, hogyan vegyük rá Zsófit, hogy egyen: hagyni kell közben tévézni. Ez pedagógiai szempontból nem igazán helyes, de tőle sem követelhetünk többet, mint magunktól, én például olvasni szoktam evés közben. Ráadásul találtunk egy csatornát, ahol vegyesen mennek magyar és angol nyelvű rajzfilmek, és sokkal kevésbé zavar, hogy tévét néz, ha a rajzfilmek angol nyelven mennek. Mondjuk ez sem az igazi, mert ezek meg nem az életkorának megfelelőek. Van például egy kisfiú, aki nem tud beszélni, csak hangokat kiadni. A szülei akarták, hogy zenélni tanuljon és együtt zenéljen az anyjával. De a hangszerekkel bénácska volt, amikor viszont beszélni próbált, klassz hangszer-hangokat tudott kiadni. Úgyhogy anyuka trombitált, a kisfiú tátogott, és a szájából nagybőgő szólt, és apuka teljesen odáig volt a zenéjükért… Aztán átvezetés, a kisfiú kakukkolt az órának, mire kijött az órából a kakukk és az is kakukkolt. Aztán a kisfiú oroszlánüvöltést hallatott az órának, mire az órából oroszlán jött ki és az is üvöltött. Szerintem mindkét jelenet nagyon vicces volt, de a két éves kislányunk szellemi fejlődésére nem biztos, hogy az angol abszurd humor van a legjobb hatással.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük