Zsófi, huszonegyedik hónap

Azt hiszem, elég jól telik a nyár Zsófi számára: amíg én átúsztam a Balatont, ő egyszerűen csak fürdött benne Noémivel és apámmal. A terv az volt, hogy inkább csak a felfújható csónakban tartják Zsófit a biztonság kedvéért, ehhez képest Zsófi gyakorlatilag kiugrott a csónakból, ahogy a vízbe értek, és aztán ki sem akart jönni belőle sokáig, akkor sem, amikor már lila volt a szája, úgy fázott. Persze most még könnyű dolgunk van, mert nem tud egyedül bent maradni, tehát kihozták és kész, de ha majd  egyedül is tud már fürdeni, nehezebb lesz kiparancsolni.

Ezután a lányok az augusztus nagy részét Bujon töltötték, három teljes hétig voltak lent Noémi szüleinél. A háromból a középső héten én is velük voltam, amikor voltunk Zsófival például Tokajon is, ott készült ez a kép:

Zsófi és én a tokaji kilátóban, mögöttünk a Tisza

Zsófi teljesen jól viselte a három hetet Bujon, néha látszott csak, hogy idegennek érzi a házat, és kísérgetni vagy cipelni kellett egyik helységből a másikba (itthon egyedül is át mer menni pl. a saját szobájába). Érthető, hogy stresszelt kissé az idegen helyen, ugyanakkor fárasztó volt, hogy ha el akart jutni valahová, akkor felvetette magát kézbe, és ujjal mutogatta az irányt, hogy merre szállítsuk. Megjegyzem, minden kereszteződésnél helyesen mutatta meg, hogy a kis fenekét hordozó családtag merre forduljon vele ahhoz, hogy aztán eljussunk az udvarra…

Zsófi az udvaron, a füvön szaladgál

Mert az udvaron töltötte az időt a legszívesebben, és természetesen mi is támogattuk, hogy sokat legyen a levegőn. Ilyenkor a kutyát felzártuk a teraszra, mert Brúnó annyival nagyobb és veszélyesebb, hogy ők ketten még semmiképpen sem lehetnek egy helyen. Ezt egyedül én oldottam fel néha úgy, hogy kiültem Zsófival az ölemben a hintaágyba, és ilyenkor persze odajött Brúnó is. Ezután fáradságos munkával elértem, hogy a kutya a fenekén üljön és csak a fejét kelljen simogatni, amibe aztán Zsófi is beszállhatott.

Zsófi és a nagyszülei imádják egymást. Az én szüleimmel is, de ebben a hónapban Noémi szüleivel volt több alkalom látni, milyen öröm Zsófinak például a nagyapjával együtt játszani és viszont. Amikor egy hét után viszontlátott, engem is nagy örömmel fogadott, úgyhogy igazán kedves kislány, aki puszit adni is megtanult! Eddig csak ímmel-ámmal adott, ha kértünk, és gyakran összekeverte, hogy adni vagy kapni kellene, most viszont már spontán, magától is ad egy-egy puszit, ha olyanja van.

Zsófi és a nagyapja viccesen mutogatják, kinek hol a szeme és a füle

Az evés terén szerintem minden rendben, Zsófi jól táplált és egészséges, bár sosem akkor és annyit eszik, mint ahogy Noémi azt helyesnek tartaná. Ebből vannak is vitáik, amit mindig Zsófi nyer. A múltkor például kisétált az ajtón, kezében a kiflivel. Ez még nem baj, de a teraszra is kiszökött, ahová már nem szabad egyedül kimennie. Brúnó természetesen azonnal érdeklődött, ahogy mindig, ha valaki kajával a kezében megjelenik a teraszon. Zsófi pedig örömmel megosztja az ételét bárkivel, úgyhogy a terasz kerítése felett fogta, és kidobta a reggelijét a kutyának…

Beszélni most egy hangyányival jobban beszél, felismerhetően kimondta már a kakas, autó és papa szavakat. Bár a kakas inkább “tyatyas” volt, de közvetlenül egy kukorékolás után mondta, úgyhogy nyilvánvalóan arra gondolt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.