Zsófi, huszadik hónap

Nyugalmas, kellemes nyári hónapunk volt Zsófival. Most is sokat voltunk lenn vele a ház előtti játszótéren, ahol a homokozó mellett van egy csap, ahonnan lehet folyatni a vizet, és árkokat, folyókat vágni a homokvárak közé. Természetesen Zsófi is imád pancsolni, a probléma, hogy iszonyúan össze tudja sározni és koszolni magát. Ilyenkor minden lehetséges ruhát leveszünk róla, ahogy más szülők is, egyszer például négy totyogó pelenkás gyermek vette körül a csapot, érdeklődve figyelve, hogyan lehetne még nagyobb sárt és vizezést csapni. Az ilyen alkalmak után az a legkevesebb, hogy feljőve Zsófit azonnal meg kell fürdetni, de általában a pelenkája és a pelenkája alatt is tiszta homok minden, és persze a ruháit is gyakrabban kell mosni. Mindez nem is lenne gond, az viszont jó lenne, ha Zsófi elfogadná, hogy néha nem szabad pacsálni a vízzel, például ha nincs elég meleg, vagy ha az aktuális ruháját kímélni szeretnénk. Olyankor nem szabad vizezni, és volt már emiatt komoly sértődés és hiszti is. Sajnos ebben nem tudunk konzekvensek lenni, a vizezés olyan dolog, amit egyszer szabad csinálni, máskor viszont nem.

Portré Zsófiról

És ha már pancsolás: a nagy melegben Zsófi szüleimnél is fürdőzött a hónapban a kis medencéjében, illetve az erkélyünkön is a kádban, szeret a vízben lubickolni és játszani. Úszni is voltunk vele az uszodában, elképesztően ügyes a deszkával, szépen megtartja magát a víz felett, miközben csak a derekát vagy a lábát kell fogni.

Kétszer is voltunk vele a hónapban játszóházban, egyszer ismét a Lurdy-házban, egyszer pedig egy újat próbáltak ki Noémivel és anyukámmal. Az új sajnos kevésbé jött be, egyrészt a játékok nagyobb gyerekeknek valók voltak, másrészt nem volt légkondi, és a hőségben mindenki nagyon szenvedett. De a játszóház mint koncepció alapvetően azért tetszik mindannyiunknak, csak jobb és közelebbi lehetőségeket kellene keresni (ez Budán volt a Campona mellett). A labdás rész azért nyerő volt:

Zsófi színes labdák között a játszóházban

Mióta Zsófi megszületett, sok mindennel előfordult már, hogy hosszasan próbáltunk megtanítani neki valamit, sikertelenül vagy csak részsikerekkel. Mire jött valaki más, és egyből összejött neki a művelet. Járni például először Noémi anyukájával tudott, puszit először az én szüleim kaptak és így tovább. Azt hiszem, ez elsősorban a szerencsén múlik, Zsófi annyi mindent és olyan gyorsan tanul, hogy szerencse kell hozzá, hogy éppen te legyél jelen, amikor először sikerrel jár. A lényeg, hogy Noémi sosem bírta levágni Zsófi körmeit. Ez természetesen nem fáj, Zsófi mégis mindig tiltakozott és húzta el a kezét-lábát az olló elől. Bezzeg amikor én próbáltam! Szépen ült, és egy szó nélkül hagyta, hogy levágjam az összes körmét a kezéről és a lábairól is.

Zsófi rendkívül önzetlen és segítőkész. Mindig segít például virágot locsolni és ágyazni, az e havi újdonság pedig az etetés. Dinnyét akartam enni, és Zsófit is megkínáltam. Nem kért, viszont a kínálást, mint olyat is utánozni kezdte, és végül ő kezdett el kínálni, majd etetni is engem… Nem kifejezetten gusztusos, amikor egy felnőtt embert etet valaki, nem is fogjuk Zsófit rászoktatni, de akkor egyszer aranyos volt, ahogy adogatta nekem sorban a dinnyedarabokat.

Neki magának az evés ebben a hónapban vegyesen ment, egy ideig jól evett, aztán egy ideig rosszul. Esélyes, hogy olyan lesz, mint Nóra, a keresztanyja, aki szintén nagyon rossz evő volt. Régen például többször háttal ült le Nóra az asztalhoz, hogy ne kelljen ennie – és most Zsófi is hátat fordított egyszer az étkezőasztalnak…

Júniusban azt vettem észre, hogy mivel nincs különösebb esemény Zsófi körül, nagyon kevés fényképet készítettünk róla. Úgyhogy júliusban rákapcsoltunk, és több mint háromszáz képet készítettünk. Fényképezőgépet is váltottunk, mert az eddig használt gép elemtartója elfáradt, úgyhogy most Trychydts Finepix fényképezőgépe helyett Gergő Finepix fényképezőgépét használjuk. Ezen kívül Trychydts személyes fotós képzésén is részt veszek, aminek az elsődleges oka az, hogy Zsófiról jó képeket akarok készíteni (a másodlagos oka pedig az, hogy minden másról is jó képeket akarok készíteni).

Noémi és Zsófi a városligeti tó mellett

Jegyezzük még fel, hogy a hónapban korábban jártam haza, és Zsófi mindig kitörő örömmel fogadott. Petőfi írta, hogy “röpűlt felém anyám”, ennél szebben én sem tudnám megfogalmazni, ahogy kiabálva és magasra tartott kezekkel szalad elém, amikor belépek az ajtón.

One thought on “Zsófi, huszadik hónap

  • 2011. július 26. kedd at 01:14
    Permalink

    Kedves beszámoló. Mint mindig 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.