Zsófi, tizenkilencedik hónap

Zsófi 19. hónapját azt hiszem, a játszótér jellemezte leginkább. A lakásban képtelenség megmaradni vele, ezért ha jó idő van, folyamatosan lejárunk a ház előtti játszótérre. Ez egy nem túl népszerű játszótér, általában nincsenek sokan, gyakran olyan érzés ott lenni, mintha a kis privát kertünk lenne a ház előtt, gyerekjátékokkal. Persze azért sok gyereket és szülőt is megismerünk itt, akiket ebben a hónapban főleg az alapján soroltuk be, hogyan viszonyulnak a gyerekek egymás iránti agressziójához.

A probléma általában abból adódik, hogy a másik játéka mindig érdekesebb, továbbá nagyon eltérő a gyerekek életkora, és a nagyobb gyerek könnyen bántani tudja a kisebbet, akár véletlenül is. Ebbe a szülőnek akkor kell beavatkoznia, ha a harc eldurvul vagy nagyon egyenlőtlen, és a szülők többsége ebben is teljesen normális. Két szélsőséges eset van, az egyik féle szülő teljesen passzív, és igyekszik kivonni a gyerekét mindenféle társaságból, a másik meg azt hiszi, az élet valamiféle dzsungel, ahol harcolni kell, és ahol az erősebb kutya baszik – a hasonlat a játszótéren hangzott el egy anyuka szájából… Az ilyenek a gyerekeiket is agresszióra tanítják, és akkor sem szólnak közbe, ha a gyerekük kővel dobálja meg a másikat, és ha szólsz, még nekik áll feljebb, hiszen harcoljanak csak meg egymással… Végül is mindig az a legjobb, ha Zsófi hasonló korú gyerekekkel tud játszani, a képen látható kisfiú például csak tíz nappal idősebb Zsófinál.

Zsófi és egy vele egykorú kisfiú homokoznak

Még a hónap elején, szintén a játszótéren Zsófi sajnos megsérült: fejjel előre érkezett le a csúszdáról és beverte a fejét a játszóteret borító kavicsba. Én is hibás vagyok, mert ott álltam, hogy elkapjam, csakhogy én a magasba emelt kezeire számítottam, nem arra, hogy közvetlenül a csúszda végénél beakad a cipője és bukfencezik egyet, ezért már nem sikerült hirtelen utána kapni. Úgyhogy jól beverte a homlokát és lehorzsolta a bőrét, elég csúnya volt. Szerencsére ennél nagyobb baj nem történt, a púp már másnapra lement, a sebei pedig pár nap alatt begyógyultak.

Voltunk vele játszóházban, most először, a Lurdy-házban. Volt egy hálóval határolt rész, ami tele volt színes labdákkal, úszni lehetett bennük, én eddig csak filmekben láttam ilyet. Zsófi zsupsz, beleugrott, aztán vissza kimászott a peremre. Aztán újra zsupsz, és ezt így legalább harmincszor végigcsinálta. Még én is belefáradtam, pedig én csak mögötte ültem és néztem. Klassz dolog egy ilyen játszóház, millióféle játék van benne, Zsófi egész délután elvolt velük.

Zsófi a Lurdy-házban levő játszóházban

Megvolt az első szülői értekezletünk! Nagyon furcsa volt szülői értekezletre menni, nekem még arról vannak emlékeim, ahogy az én szüleim mennek az én iskolámba, nem hogy én mint szülő. A bölcsődébe hívták össze a szülőket, és elmondták, amit ilyenkor előre tudni kell. A többségnek szeptembertől megy bölcsibe a gyereke (Zsófi jelen állás szerint januártól), ezért volt időszerű. Megismertük a leendő nevelőket is, kifejezetten szimpatikusak voltak, azt hiszem, Zsófi jó kezekben lesz náluk. A gond inkább azokkal az anyukákkal volt, akik az egyéni problémáikat a közösség előtt hozták fel és fecsérelték az időt, de ez a probléma gondolom még vagy 17 évig elkísér minket. Igaz, a többsége a szülőknek is szimpatikus volt, bár pont a bölcsiben ez alighanem nem lesz túl lényeges.

Zsófia életében először fodrásznál volt. Már elég hosszúra nőtt a haja, Noémivel szoktunk is néha vágni belőle, de kellett valami professzionális megoldás, hogy szép legyen. Úgyhogy Noémi elvitte magával a fodrászához, és miután ő végzett, Zsófit az ölébe vette és az ő haját is szépen levágatta. Zsófi egy szó nélkül tűrte a hajvágást, csak a fejét forgatta jobbra-balra, gondolom sokat segített, hogy előtte látta az anyját is, amint hajat vágtak neki. Jó rövid, kisfiús haja lett, vicces volt így látni, de majd megnő ismét.

Megtanulta, hogy igent és nemet intsen a fejével, vagyis már bólintani is tud, nem csak a fejét rázni, nagyon cuki ilyenkor. Jobb lenne persze, ha szavakkal fejezné ki magát, de a beszéddel egyelőre nem nagyon halad. Rájöttünk, hogy a Kisvakond rajzfilm ebből a szempontból egyáltalán nem nyerő: Zsófi egy csomó mindent utánoz a rajzfilmből, szerintem a múlt hónapban is csak azért ült bele a cipőm dobozába, mert a kisvakond is beült a gyufásdobozba. És a kisvakond is csak mutogatással operál! Úgyhogy egy ideje nincs kisvakond, kizárólag olyan rajzfilmeket nézhet, amiben beszélnek.

A beszédértése viszont kiváló, gyakorlatilag mindent megért, ráadásul nagyon jó kislány. A múltkor például rászóltam, hogy “oltsd le azt a lámpát, szállj le az ágyról és gyere ki onnan!” – és egy szó nélkül szépen végigcsinálta.

Zsófi kisgyerekhez méltóan rendkívül kreatív. A fürdéshez vettünk neki egy kishajót, és nagyon mérges voltam, mert a hajó elsüllyed a vízben… Valamint van egy üres samponos flakon, amit lenyomtam a víz alá Zsófi fürdővizében, a flakon bugyborékolt, és ez nagyon tetszett neki. Csakhogy egyedül nem tudta a víz alá nyomni, mert túl nagy a flakon, tehát igazából egyikkel sem tudott jól játszani. Kitalálta viszont, hogy a hajót le tudja nyomni a víz alá, a flakon pedig jól úszik a víz színén – vagyis a flakonnal hajózik, a hajóval pedig bugyborékol, és nagyszerűen eljátszik mindkettővel esténként.

Okos tehát, jó kislány, kreatív és még szép is, a játszótéren a nagyobb gyerekek kifejezetten szeretnek babázni vele. Más kérdés, hogy Zsófi egyáltalán nem szereti, ha babáznak vele, úgyhogy ebből vannak néha kisebb félreértések. A szomszédoktól pedig mást sem hallunk, milyen szép és milyen gyönyörű kislány. A múltkor lementem vele a közértbe, és a házban, az odaúton, a közértben, majd visszafelé ugyanebben a sorrendben legalább tízen rajongtak a gyerekért, amiről egy gyerekkori filmélményem jutott eszembe, amelyben Celentano halad végig az utcán:

A jegyzőkönyv kedvéért: Zsófit is beleértve mindannyian Lady Gaga rajongói vagyunk, akinek nagyon jó az új lemeze. Az élő koncertek viszont Zsófi érdeklődését nem keltik fel, legyen az 100 Folk Celsius, Kaláka, Király Viktor vagy Irigy Hónaljmirigy, legközelebb esetleg Lady Gaga koncertjére fogjuk elvinni…

Szintén a jegyzőkönyv kedvéért: vettünk neki bilit, hogy szoktassuk hozzá. A szobatisztaság persze még messze van, de rávezetésként addig is üldögélhet néha pelenka nélkül az objektumon. Itt az lesz a módszer, hogy ha alkot bele valamit, akkor nagyon megdicsérjük érte, de eddig még nem történt ilyen.

Végül pedig az alvás és az evés is jól alakult, de erről Noémi saját bejegyzést írt, azt is ajánlom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük