Zsófi, tizennyolcadik hónap

Teljesült a múltkori kívánságom, Zsófi meggyógyult (egészséges maradt), visszahízott (sőt még tovább), beállt egy fix napirendre és átalussza az éjszakákat. Most már csak egyszer alszik naponta, kb. 11 órától egy-két órát, ami nagyon jól tervezhetővé teszi a napjainkat. Egyre magasabb is lesz, amit leginkább azon vettünk észre, hogy most már magától eléri az ágyunk feletti polc tartalmát. Azért még így sem annyira nagy lány, a cipőmnek a dobozában például egész kényelmesen elfér:

Zsófi az egyik cipőm dobozában ülve

A jó időben egyre többet vagyunk lenn a játszótéren, így sok más gyereket és szülőt megismerünk. Zsófi első kis barátnője a két éves Laura volt, akivel egy ideig vizsgálták egymást, aztán Laura kézen fogta Zsófit és úgy szaladgáltak. Máskor Zsófi beült egy pasi kocsijába és elment vele. Igaz, a kocsi egy dömper volt, és abba is nekem kellett beraknom, de a kisfiú tényleg húzta maga után (később nekem is kellett húznom egy kört a kisfiút).

Szintén ilyen játszóteres élmény, hogy megtanítottam Zsófit kismotort kormányozni. Régebb óta volt saját kismotorja, csak nem tudta kormányozni, előre és hátra tudott menni vele, plusz amerre véletlenül elfordult. Most viszont szépen megtanulta, hogyan kell jobbra vagy balra fordítani a kormányt ahhoz, hogy az adott irányba elforduljon, nagyon büszke vagyok rá.

Voltunk az Állatkertben, ahol udvariasan megtekintette az állatokat, de a legjobban mégis inkább a többi kisgyerek motorja iránt érdeklődött (meglepően sokan hoznak kismotort a gyerekeiknek az Állatkertbe). Noémi és én is készítettem erről fotóalbumot a Facebookra, és szomorú vagyok, mert szerintem tök jó lett mindkettő, de alig lájkolta valaki.

Zsófi és én az Állatkertben, egy faoroszlánon üldögélünk

Elérkezett az életébe a mondóka-hallgatós korszak: kapott egy mondókás könyvet, a címe Egyedem, begyedem, tengertánc, és abban amelyik versre rámutat, azt elszavaljuk neki. Néha persze unalmas ötödször is elmesélni, hogy dirmeg-dörmög a medve, nincsen neki jó kedve, de hát ilyesmit megtesz az ember. Főleg, hogy a személyes viszonyunk kifejezetten jól alakult. Zsófi mindig is inkább anyás volt, ami természetes, hiszen Noémi van itthon vele állandóan, és ha hármasban voltunk, akkor is inkább vele akart lenni – eddig. Most velem is simán elszórakozik, eszik, iszik, játszik, már nem elsősorban az anyját tartja megfelelő társaságnak.

Megvolt az első pofonja: megütötte Noémit viszonylag durván, aki erre lehúzott neki egyet. Volt is nagy sírás-rívás, legközelebb viszont, amikor durvulni készült, elég volt Noéminek annyit mondania: emlékezz, mi történt szombaton!

Megtanult szívószállal inni, ez hasznos lesz, ha éppen szívószálas üdítő áll csak rendelkezésre. Megtanulta a tejszínhab és a borotvahab közötti különbséget is, kinézetre ugye nincs nagy eltérés, ízre viszont ég és föld a kettő. A hónap humoros jelenete pedig az volt, amikor utánozta a nagyapját abban a játékban, amiben el kell dugni egy követ hátul az egyik kezünkben, és aztán ki kell választani, hogy a kettő közül melyikbe dugtuk el. Ugye a zárt tenyér miatt nem látszik, melyikben van a kő. Zsófi viszont dugott, aztán a nyitott tenyereit kínálgatta, hogy válasszunk belőle, és az egyikben tényleg benne volt a kő…

Felvették bölcsődébe, úgy látszik, Kispesten nincs nagy hiány helyekből. Noémi megnézte a leendő bölcsit kívülről, kellemes, csendes helyen van, a gyerekek békésen játszottak az udvaron, a gondozók beszélgettek, minden rendben volt, mehet oda Zsófi is, februártól.

Életében először Zsófi nagyobb csoportba került, az úszáson. Most már nem a legkisebbek közé kell vinni, hanem a 9 órás csoportba, ahol különböző feladatokat kell végrehajtani. A 8 órás csoportból valóban kilógott már kissé, ez viszont pont jó, a gyakorlatok éppen megfelelnek a képességeinek. Ez a legjobban az úszódeszkás gyakorlatokon látszik, nagyon érdekes látni, ahogy szépen fenntartja magát a deszkára támaszkodva. A hátúszást, pontosabban a háton úsztatást kell még gyakorolni, a víz alatt tartózkodással viszont semmi probléma, szépen úszik közben a lábaival. Sőt, egyszer bedobtam a vízbe a partról, magasról, és placcs, elsüllyedt, Noémi csak a víz alól emelte ki. Kicsit aggódtunk, hogy fogadja, hát imádta, már jött is vissza a partra, hogy dobjam be ismét…

Úszáson, az úszódeszkával

2 thoughts on “Zsófi, tizennyolcadik hónap

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük